Gáspár András (Gazsi) : soha … sehol … senki



(meghallgatom: I. változat)

(meghallgatom: II. változat)

 

hajnali fényben az éjszaka vágya
testemen jeltelen sírba kerül,
alkohol mámorom jóles? árnya
révült tekintetemb?l menekül

félve les? szemem résnyire nyitva
– tétova mozdulatom követi –
félre es? szeglet fekhelyem titka,
tárcám a pénzemmel ott keresi

balra az ágyamat megtapogatva
nézem és érzem elönt az iszony,
rémület hullámban gondolok arra
részegen n?m lett, vagy vett e viszony?

mozdul a n? ki az éjszaka szépe
volt, s bennem hirtelen s?r? a vágy,
ajka a testemen indul és végre
ott alul érzem a nyelve oly´ lágy

gyorsul a testünk és lassul az élet
vad szavak törnek a torkomon át,
istenem most segíts ne érjen véget,
még akarom vele ezt a csodát

robban a testem és dobban a szívem
lassul a ritmus és nyugszik a vágy
fordulok félre hogy menjen már innen
(gondolom nem hiszi: ez közös ágy)

szál cigaretta az ajkamon csüngve,
fásultan állok az ablak el?tt,
nézem a téren a lüktet? csürhe
arctalan zsongva beszívja a n?t

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:08 :: Gáspár András (Gazsi)
Szerző Gáspár András (Gazsi) 23 Írás
gyermekkoromban szerencsém volt, mert ha véletlen meglöktem a polcot akkor nem lekvár esett a fejemre, hanem verseskönyv ... de nagyon nem ütött fejbe, mert vagy 50 évig nem írtam semmit ... aztán néhány verset ... műszaki ember lévén az is szép teljesítmény ... és egyszer úgyis mindent ki kell próbálni ... lehet, csak erre a néhány versre futotta, mert már rég' csak olvasok, nem írok ... http://gazsi.hostoi.com/