Ha vége lesz,
szemem gömbnyi villanyvarjú vájja,
hiányod visszhangzó keresztet kalapál.
Testem gyengéd szögekre szúrva állja,
hogy b?révé legyen a fullasztó fahalál.
Ha vége lesz,
tenyerem tested tünteti majd egy
másikéra mászva,
mikor magam mozaikká
töröm újra,
rozsdás rímkardokkal
hadoná szva.
Ha vége lesz,
a lélekpince porában
percpoloskák nyüzsögnek rajtam,
míg a képekt?l monoton málló
festékmorzsát koldul ajkam.
Ha vége lesz,
majd felpillantok a polcra,
hol beteg bef?ttesüvegek ülnek,
és a gyógyító gyümölcsök gyér
szilánkokká szenderülnek.
Ha vége lesz,
a bánat pállott emlékekbe keretez.
Majd vége lesz.
Addig húzz magadhoz.Ne eressz.
