Hogy rohan az id?,
És te mindig távol.
Úgy szerettem volna
Írni neked pár sort!
Virágoskertünkben
Nyílik a muskátli,
Ablakunkban a pipacs
Pirosan pompázik.
A határban mindent
Elvetettünk régen –
Keresztanyád kíván
Egészséget néked.
És van még egy újság:
– Hallotad-e, bátyám?
Mostanhoz egy hétre
Férjhez adjuk Flórát.
Apánk a vásárban,
Anyánk most is hímez –
Szegénykém, mindig sír,
Hogy nem láthat téged.
Én este a kertbe
Megyek ki magamban,
Hogy ne lásson senki –
Ott sírok titokban…
Minek mentél oda,
Idegen országba? –
Lagzira készülünk
Egyre csak rád várva…
Scrisoare
Vezi, cum trece vremea,
�ži tu, tot departe,
M-am gândit acuma
SÃ?Æ?-Ã?£i trimit o carte.
A-nflorit mu�Ÿcata
Din grÃ?Æ?dina noastrÃ?Æ?
Ã?ži-i atât de roÃ?Ÿu
Macul din fereastrÃ?Æ?…
Straturile-n luncÃ?Æ?
Toate-s semÃ?Æ?nate –
Ã?ži-Ã?£i spune nÃ?Æ?naÃ?Ÿa
MultÃ?Æ? sÃ?Æ?nÃ?Æ?tate.
�ži mai este-o veste.
– Ã?žtii tu, nene, oare?
Peste-o sÃ?Æ?ptÃ?Æ?mânÃ?Æ?
MÃ?Æ?ritÃ?Æ?m pe Floare.
Tata-i dus la târguri
Mama stÃ?Æ? Ã?Ÿi coasÃ?Æ?
Ã?ži tot plânge, biata,
CÃ?Æ? nu eÃ?Ÿti acasÃ?Æ?.
Eu, pe gânduri dusÃ?Æ?,
Trec seara-n ogradÃ?Æ?,
Plâng acolo-n tainÃ?Æ?,
Plâng sÃ?Æ? nu mÃ?Æ? vadÃ?Æ?…
BatÃ?Æ?-le pustia
Cele Ã?£Ã?Æ?ri strÃ?Æ?ine…
Ne gÃ?Æ?tim de nuntÃ?Æ?
Ã?ži gândim la tine…
