Szürke volt a macska, ami átment az úton
előttem, kér egy feketét, kérdezte mellettem
egy férfi, ellen- és rokonszenves volt egyszerre,
a szürkét sem kértem, mondtam, s kezemet kabátom
zsebébe dugtam, vigyázzon a jóléttel, lengette
meg nyakkendőjét a szélben. Csak néztem.
Ez egy vízió, nyáú, dorombolt a szürke macska,
jó, jó, elhiszem, motyogtam, kezem remegett
a kabátzsebben, szakadását mélyítettem idegesen,
kapd be, majd menj haza, vicsorgott ellen- és rokon-
szenvtelen, szakállas, vettem észre, támpont,
amibe lehet kapaszkodni, dehogy, nyávogott.
Próbáltam megérteni, mi történt az imént:
átfutott, ruhadarabot lengetett és suttogott,
szürke volt és feketét kínált szakállasan,
lassan ránéztem hűlt helyére, az enyém is ilyen,
a francba, de már egy jégpályán siklottam tova,
melyen a tavasz riant, mint elhagyott remény.
Évek teltek el persze, mióta ez történt.
Kabátom zsebét többször megvarrtam már.
És van egy szakállas férjem és egy szürke macskám.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 11:12 :: Jávorka Ágnes
