Tiszai P Imre : Ég? világ ölel

Ég? világ ölel magához,
füstfátyol takar,
elt?nt világom,
gonosz lángok harapnak mohón,
csontig égetve fájón húsom.
A józan gondolat ébreszt,
szemem a világra nyitom,
a megnyugvást várom,
de csak a hideg hold
néz rám némán,
hallgató üresség dermeszt.
Megyek,
itt megfagyok – ott elégek.

—————————————————

Nem tudom, mit tegyél, kedves Imre,…. sok a láng  a

versben, vágytam rá, hogy égjek, hogy elégessen, de

kih?lt, ellaposodott a vége…

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén