Égő világ ölel magához,
füstfátyol takar,
eltűnt világom,
gonosz lángok harapnak mohón,
csontig égetve élő húsom.
A józan gondolat ébreszt,
szemem a világra nyitom,
a megnyugvást várom,
de csak a hideg hold
néz rám – némán.
Tiszai P Imre : Égő világ ölel
