Pongrácz Ágnes : Körben

(Szeretettel szerz?társamnak, OPI-nak)

Lámpafény az esti ködben –
Egy halvány sugár
elmerengve
messze menne,
– bár rám vetülne –
de csak körbejár.

(Néha éjjel betakar
a remény halk szava.
Alszik az Isten.
Nem megyek haza.)

Lámpafény
az esti ködben
kékbe bújna,
földre jönne,
hozzád érne,
csillagokig elrepülne,
most élete fáj.

(Diderg? angyalok
járnak a szélben,
kezükben gy?rött papírlapok,
szemétbe dobják majd
azon a héten,
amikor szeretve meghalok.)

“Moon River” –
álmos sóhajok.
Tudod, kedves, hol lehetnék?
Mosolygok,
mert mindig ott vagyok.

(.. és mindig veled leszek eztán,
– zsongó képzeletben –
a Nap a Holdra lép,
s már rég nem számít,
hogy tisztán
vagy hamisan fütyülte
akkor Neil Armstrong
a világ kedvenc slágerét.)

“Moon River” –
pillámra száll a dal,
megmártózik egy könnycseppben,
giccses bagoly
hú-t lihegve
hozzád viszi majd.

(Angyalok járnak a zöldell? réten,
hajukban szell?, az arcuk a csend.
Angyalok járnak a zöldell? réten,
Nekik Sinatra most is énekelt.)

Láttál baglyot téli égen?
Oly puhán száll, hangtalan –
így érjen melléd a lelkem,
örökkön örökké körben,
mint lámpafény az esti ködben,
meg?rizve vágyamat.

 

http://www.youtube.com/watch#playnext=1&playnext_from=TL&videos=npPQ6Qp-jdM&v=aGCEH6hpI-Y

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Pongrácz Ágnes 48 Írás
Ott vagyok ahol a felhők szaladnak az égen, ahol az alkony magányos fát éget, ahol a hullám eléri a partot, ott, hol a lelked megérti a hangom, ott, hol az álmok átlépnek a fénybe, ott, hol az elméd már semmit meg nem érthet, ott vagyok, ha neved már soha ki sem mondom, s maradok örökre ott,