Pulai Éva : Tánc

 

Nézd! A kertben táncolnak a fák. A fenyő milyen szögletesen járja… Kettőt jobbra, egyet balra. Nem is tud szegény többet, ezt is nyekergő derékkal.

A vén diófa-asszonyság recsegve hajladozik. Pedig úgy szeretné megmutatni annak az alig tizenöt éves nyírnek, hogy is csinálták ők régen: perdültek, fordultak, karcsú derekuk akár földig hajolt. Válaszul az mosolyogva, hosszú, finom ujjaival megsimogatja.

— Gyönyörű vagy fenség, még most is — susogja neki hajbókolva. És rugalmas derekát ívbe hajlítva táncolja a keringőt tovább.

Tűztövisek a borókákkal, tujákkal húzzák a talpalávalót. Vigyáznak, ki ne essenek az ütemből… Kavarognak a dallamok: flebile, forte, majd fortepiano…

Látod, a pampafű hogy vihorászik? Vékony fejecskéje csak úgy rázkódik. Ej! Micsoda illetlen viselkedés…

A fagyalbokrok körtáncot járnak. Összeakaszkodva, csodásan hullámzanak. Időnként, mintha fejüket lehajtva a kör közepe felé közelednének. És velük járja az egész kert…

Távolban az akácos, zúgva éljenzi a pompás műsort. Míg a szél, pihenőt nem ad nekik, csendes esővel itatva meg tikkadt táncosait.

Legutóbbi módosítás: 2010.02.27. @ 11:29 :: Pulai Éva
Szerző Pulai Éva 88 Írás
A másik embert először olyannak látod, amilyennek szeretnéd. Megismered olyannak, amilyennek ő szeretné, hogy lásd... Ha én is akarom, megismersz. A híroldalt H.Pulai Évaként állítom össze.