nem lehetne hogy most ne beszélj? csak elnézném ahogy hajaddal játszik a szél! csak élvezném a pillanatot… a h?vös leveg?ben az illatod… nem lehetne hogy most szólj egy kicsit? de arcod ne lássam takard el kicsim! csak hangod halljam [… Tovább]
Hogy mondjam, hogy írjam?! Mi az ami emészt, mi az ami mar?! Hogy éljek, hogy legyek?! Ha nics már semmi mi oly er?vel hajt?! Ne vedd el! Ne vidd el, már hiába kérem, hiába lábad el?tt milljon ezer [… Tovább]
Már minden hiába. Minden a múlté. Hiába idézem, minden már másé. Tova a remény a ragyogás a képzeletbe fúló múló látomás. Ajkam ejtené, hogy Isten véled elmém törölné a hazug képet! De, lábam megremeg s a kezem is [… Tovább]
Búvik a kék madárka.Szárnyát behúzza,nem néz a világra.Szemét fél?n, lassan sunyja le,ne lássák, hogy elt?nt.Hagyják ?t örökre. Földbe rejtett gyémánt volt,s az is marad már!A kétség fölé mindig földet hány.Gyönge testét, mellét, szárnyát,vaskos fa fonja fojtó ölelésbe,félt?n óvja vigyáz reá,nem [… Tovább]