Megrajzoltam

Szívemben fehér lap hever, mint a vászon,

Üresen várva rám, hogy megfessem,

Rákenem hát titkos, legnehezebb gyászom,

Hogy lelkem végre szabad lehessen.

 

S ha nincs már ecset, ami új színeket ont,

Majd párát lehelek az ablakra,

Csupán egy vonal áthúzva mi összefont

Testeket satíroz a holnapba

 

És perg? filmkockák futnak át a falon,

Mint játékos „illanat”, cikáznak

Szaladva éles fényt bontanak…én hagyom,

Míg az id? csak magára várat

 

29látogató,2mai

Szerző Pák Diána 15 írás
A nevem Pák Diána Szeretem a művészetet, így az irodalmat is.

10 Komment

Hagyj üzenetet