Gősi Vali : Angyallá vált barátnőmhöz

Hiába várom, hogy egyszer még

felhívsz, halk szavad elér,

és visszatér a remény, hogy mégis élsz;

csak a csend süvít, halott a Fény.

Becsaptál! Vége. Nem segít imám.

Könnyes emlék vagy a torz vigyorú lét 

hazug „igazán” – te drága barát –

néma relikviám…

 

Csak rág és mar az emlék,

hallom, ahogy kértél: mesélj még!

És szelíd mosolyod, ahogy nemrég

még életre kelt fáradt-szép, 

komoly arcodon…

Már a halál ül tort angyal-mosolyodon, 

gyászos árnya röhögve átoson

dermedt homlokodon, 

és én a semmit markolom –,  az is rideg, 

távoli, akár az örök hó 

a végeláthatatlan ormokon.

 

Mit mondhattam volna „akkor” én…?

Hogy menj, és álmodd tovább 

a tündérmesét, ha félsz…? 

Már nem sietsz hozzám soha. 

Átutazóként a múlt lett álmaid néma, 

árvult otthona… Nincs már szerelem, 

és könnyű, játszi fény sem táncol 

a holtak zárt szemén. 

Bár hinném: a Nagy Ég a vágyott,

boldog otthonod,

és átöleltek ott az angyalok…

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 11:56 :: Gősi Vali

Szerző Gősi Vali 283 Írás
Nekem a vers a lelkem is... http://lelekhangok.blogspot.hu/