Szekeres Kató : Halottak napjára

Halottak napján kinn a temet?ben,

Krizantém díszlik a k?rengetegben.

 

Ki fedél alatt nyugszik, örök pihen?ben,

Gondozója gyászol a lelkében mélyen.

 

Némelyik helyen, hervadt virág hanton,

Néhol meg pazar koszorú a tartón.

 

Virít a sok színes, mint egy tarka mez?,

Mégis a nagy fehér, ami szembeötl?.

 

Van aki csokrát hivalgón helyezi,

Van aki pár szálat, szerényen leteszi.

 

Sokan motoszkálnak portát takarítva,

De temet? néma, mintha kihalt volna.

 

Senki sem szólít, hogy csendet kérünk,

Némaság az úr itt, mély tiszteletül.

 

Odébb az úton dübörg? forgalom,

Itt megkövült élet, békesség, nyugalom.

 

Tenger a  virág, tenger a fájdalom

Sóhajok hídja ível át holtakon.

 

Csíp?s szél futkos. Sírok közt tekereg.

Apró lángot borzol, mi világol felettek.

 

Olvasót morzsol öreg néne, mormol.

Fia megel?zte, bár ? lett volna soron.

 

Gyorsan sötétedik. Lángok sem rebbennek.

Számtalan ?rködnek holt lelkek felett.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Szekeres Kató
Szerző Szekeres Kató 13 Írás
Túlélő...Akarod tudni, hogy kiféle vagyok? Ne légy rá kíváncsi, mert csalódhatsz nagyot. Azt nézd, hogy soraim mit kínálnak Neked, Abból kiolvasod, egész életemet.