Halál

Fotó: szepkepek.hu       Csillagok fényét koldulomelhagyott, árva gyermekként.Egy urnába bezárvapor és hamu lettél,míg lelked valahol az univerzumban szárnyal.Olvad a Himalája,nem juthatsz el magaslatára…  Ki-ki megérdemli sorsát.Én most ezt…Anyám halott.Ez a mai bizonyosság.Azt mondták, hasonlítok rá.Remélem, nem tévedtek.Mégsem lehet többé [… Tovább]

A célkeresztben „Leendő halottak”* várnak Hajóra Buszra Repülőgépre Vagy épp csak kávéjukra – Valahol   Kiáltanál De a néma sikoly Zátonyra fut Vagy sziklának ütközik   Az őrület viszont Ha fegyver Mindig a kijelölt Célra tart _______________________ * Cselényi B: [… Tovább]

    Tudom, nehéz megértenedfalamat magam körött.Bocsánat. Kérlek. Most így Jó.Időt kérek.Felfognám,mi nehezen felfogható:Vagyok. Leszek. Elmondok valamit,remélve elér téged:Bánt, hogy nem én irányítom,nem rajtam múlik– hónapok óta – az élet…hogy egyet lépek, sválaszul mellbe csap a gonosz;hogy földre esek.Aztán újra. [… Tovább]

    Vasárnap is lehetne holnap, frisskötényes mátkáló vasárnap, s talán-talán a világosságot is megérné visszaperelni. Komatálamon maradékok (minden megmaradt): hasas asszony tejecskéje, harminchat bőved estéje, negyven szöszlopó kaláka, asszonyom buba kalácsa, halott anyám pompapénze, halott apám jussa, része, házam [… Tovább]

Saját fotó         Halott kráterek tarkítják homlokom. Gondolataim kiestek, egy elázott térkép az arcom. (így lettem műremek) A felhőkkel kúszó időben tévelygek üresen, – magamra hagyva –, akár a bolytól eltévedt hangya. A láb közben teszi a dolgát, [… Tovább]

    Esténként szelíd kandúr dorombolta régi házban, a kályha előtt,fonott kosárban fahasábokőrködtek apámmal a tűz fölött. Kiszáradt földben halott virágok:szomjas magányban nyíltak el,árvult magvaik anyámra várvaálmodnak becéző kezeivel. Álmomban én is lopva szálloka lassan kihűlő emlék után,anyámat, apámat nem [… Tovább]

törzsasztalnál haldoklik  A Holnap és kávé illat sző rá halotti leplet jacquard kelme idegen s a zsinórhúzó fiú fenn a toronyban mondókáját morzsolja monoton  századok suhannak monoton  mintázza alant a piazzát átmintázza  ezt és amazt is a folyó túloldalán szent [… Tovább]

leülhettem melléd a pad kemény a pap törékeny misére hívnak  a haranglábra  feladták az utolsó kenetet precízen pontosan talán horkolt is ne add el a lábnyomát kivirágzik tavaszra s csak te tudhatod mikor és kinek számolhatod el a keresztleveledre felírt [… Tovább]

  Istenem. Ki az, ki játszik velem,s miért engeded, mit tervezel?Olyan, mintha akarattalgörbítenéd jellemem,mintha azt várnád,folyton feléd fordulvas könyörögve kérjelek,hogy oldozd fel jelenem.Mintha keveslenéda magamból formált bárányt,mintha visszautasítanádtéged magasztaló áldozatom,mikor nem hagylak el,inkább belőled szólomkétségem, gondolatom,hogy majd te tisztítsd,mikor elhagylak,s [… Tovább]

  Így élünk ezután, halkan,ebben a szomorú alkonyatban:illatos tavaszunk álom,nem nyílik, halott a virágom,olvad a jégcsap kertben,madárka rikolt a csöndbe,füstfodor jel’t ír az égre:ez a holt szerelmek éve!Üresen zokog a kémény,elárvult füstje tűnt fénylény.          

Evokáció: Pilinszky János Miféle földalatti harc című versére     „Napokra elfeledtelek,döbbentem rá egy este,”lehet, hogy már halott vagy,vágyaim kihűlt teste. Az is lehet, hogy jobb ez így,talán már sohasem látlak,élek nélküled,- mégis veled:te álomkép, én titkos társad. Végül talán [… Tovább]

  Tudjátok-e, hogy Isten szeme előtt rejtélyes kaleidoszkóp a világ, melyben egykor a mennyek hasonmása, a felső dolgok rendszere tükröződött?   Tudjátok-e, hogy most van itt az ideje annak, amikor Isten magára hagyja a földet, ősi lakhelyét, és visszatér a [… Tovább]

Kép: Madár Eszter alkotása     Mint lombjától fosztott faágak úgy fonódnak csontig karjaink, nyüszít a fájdalom…zihálnakhaldokló levélként ágaink. A vágyat simító könnyű szélbuja csókja már rég dér-halott,őrjítő szélvihar most az úr,kócos gallyaink közt szétcsapott. Kavargó örvény tör csontokat,kicsavarja tőből [… Tovább]

Mészáros László-Háromsoros című verse kapcsán     Halott emlékeket ölel a holnap,lezárt szemhéjak kihűlő parazsátkeresik utánuk didergő kezek.Szomjazó csókok kiszáradt homokjátfogai között szemenként pergetve,kút-mély lyukakat furdal a lelkiismeret.Nincs többé-illatot gyászhuszárként hordozkörbe tántorogva a szél, most már késő,csak foszló emléket ölelhetsz [… Tovább]

  Ti nem láttatokannyi szenvedést,amennyit az ember csak akkor képes vinni,ha zimankós, fehér éjszakákonszívébe fagyott a bánat, és nem él márkívüle sehol senki, semmi,amikor körötte minden kihűlt,és halott fatörzsek dőlnek le sorban,s a lehullt jégmadarak csontjainnem hajt már soha didergő [… Tovább]

Illusztráció: saját kép. Címe: reflexiók virágokra, vászon-akril, 24 x 30 cm     Mint apró szeplő a hófehér arcot, úgy piszkítja az eső ablakomat… Szívem dobban, vív vele furcsa harcot, árnyéka betakarja alakomat. Sápadt neon pislákol az utcán, homlokomra villan [… Tovább]

Túl sok a halott a temetőmben. Túl sok, hogy ne legyen igaz. A halmokon virágok nőnek – gizgazok. Senkinek sem vigasz. Túl sok a hang a dermedő csendben, túl sok ahhoz, hogy süket legyek. Istentelen gyermek keresi Istent, talán neki [… Tovább]

Hagyom a szépet.Legyen most fedetlen hibám,mert mit hiszek én, ember,mire lehetek érdemes,keresztre? Ugyan!Nem hiszem, csak azt,aki élve feszült rá, hogy haljon:Jézus– szádra ne vedd,ki reszketsz –Krisztust,s hogy föld leszek. Hamu. Meghalnék. Könnyebb lenne,mint a küzdés, miközbengyávaként, csak senki lehetek.Nem tudok [… Tovább]

    Csillagok halovány fénye szegélyzi csak az égboltot.Csendesen csorog rám az éj sötétje,s halotti lepelként terülve a tájramagába zárja a múlt napot.Magányos lámpafény torz árnyakat szül,kusza formákban vetül a földre,egy jéghártyás pocsolyában elszenderülvemegpihen a gondolat.Fagyos szél csípi megdermedt arcomat,egy [… Tovább]

  A  disznóólba  tükör  nem kell  –  egy  sem  kíváncsi  önmagára  –  őszintén  belenézni  restell,  meg amúgy  is  belepné  a  pára  és  a  sár,  melyet  mindenkire  felver  ( ahogy  tették  ezt  ősapáik )  este,  délben,  kora  reggel,  míg  önfeledten  dagonyázik.  [… Tovább]

S hogy értelme van-e?Rorschach-teszt a világ,nem belelátod,beleéled mind,ami fáj.S hiteles a játék,ki fentről néz, szemlél,és nem kiabál,akkor se, ha jóneked, haveszély vanvagy kiabálsz. amikor vagyok, nem kérdem honnét és merre tovább,mert akkor vagyok, akár a parancsolat: vonzás, taszítás,és magam is [… Tovább]

weimari lélekrajz Karl Hubboch festményéhez 1931       Farkas vagyok – rókaprémben, álmaim közt üvöltözök… Amíg volt, csak vert a férjem, s most mint dívák: úgy öltözök! Illatfelhőm – lágy csalétek, pillantással is harapok, ajkamon szűz rúzs a bélyeg, [… Tovább]

Többé ne várjatok rám. Láthatjátok, nem nézek vissza, megyek előre, (utána – sorsom ez) oda, hol a hold ezüstre festette a jeget. Hagyjatok bánatos szép szőkék, nyers illatú kedves vörösek, Ébencsillogású Sötéteim, mindig mosolygó gesztenyék. Ég veletek szűz énekek, vöröslő [… Tovább]

  Megvetések,  elkínzó  agyonhallgatások  –  nem  ordítok  bele  fájón,  cinkos  csendekbe  –  inkább  külön  bejáratú  dögkutat  ások,  ráparcellázódva  az  új  kényszersírkertre.    Elmúlt  szerelmek  emléke  hűséggel  dacol,  pedig  csak  vágy  és  érdek  udvarol  a  testnek  a  konformitás  hamvadó  oltárán,  ahol  [… Tovább]

– azért J.A. benne van, meg talán K.D. is – mert vannak a szép és jó dolgok. igen. és vannak a távolabbiak: a hegy, erdő, mező, tenger; a világvége és az út Hozzá, ami hátára vesz és visz, igen. a [… Tovább]

„Máté unokámnak” Kicsi testét épp elérte a fény,de nem volt benne semmi oxigén,csak bámulta a világot szegény,kitaszítva, a semmi szögletén,parancstagadó száz izületén,olyan enyém, hogy benne lakom én,rossz lábaiban, csacska-szép kezénott ringatózik a halott remény,jelet ragyog, bár nincs ott a szemén,de [… Tovább]

    Nem voltak nagyratörő álmaim, s asszonyok bokáját is csak messziről figyeltem, s nem szegtem fel fejem, ha  közétek mentem. Nevem, mint száz másé, termetem épp hogy nem gúny tárgya, arcom, akárcsak apámé – semmitmondó egyveleg.   Elhordott ruhákban [… Tovább]

https://www.youtube.com/watch?v=P08wnaGrfIQ https://www.youtube.com/watch?v=P08wnaGrfIQ   Halott álmot dajkál még a tegnap,kormos csíkot könnyeznek arcok,minden reggel arra ébredek, egynap végre feledni tudom a harcot,     s akkor a szívembe fúródott fájdalomszálkákat egyenként húzkodom, pisszenésnem sok, annyit sem ejtek, bánatomelől könnycseppet mind elrejtek, [… Tovább]

        Nem  annyira  konkrétan,  csak  úgy  általában: az  élet  folyamába  belemerészkedem, míg  még  biztosan  járhat  a  mélyben  a  lábam és   jól  forog  az  eszem,  nem  remeg  a  kezem.   Sodródni  céltalan,  a  kapálózás  kevés és  lehúzna  a  [… Tovább]

átirat       „Gyulainé, édesanyám, áldást kérnék, tekintsen rám! Áldást kérek igaz szóval, szívet-lelket biztatóval,   engedje, hogy Kádár Katát, aratók szép szűz leányát – édes mátkám! – el is vegyem Szent Iván nap, tűz-ünnepen!”   „Eredj, fiam, más [… Tovább]

Ez a ragályos létlelkemre láncokat festőfullasztó börtön,halott madarak a búzamezőkön, eddig bolyongtam köztük.   Míg élőt kerestem,holt utak vittek messze földeken,majd tisztult az égs ahogy kisütött a Nap,feléledtek a halott madarak. Indulj! Testembe csapódikvalami hatalmas erő,remegő kalász lábaimmalindulok félve, itt [… Tovább]

                                                                       1.                                                        Minek tovább, ha nincs miért?                                                       Ajkam fölrepedt és csorba                                                       a bögre — elgondolom,                                                       [… Tovább]

    Távol a várostól elhagyott tanya áll, ember nem jár erre, ide csak madár száll. Dudvás, sűrűn benőtt a régi gyalogút, pajkos szél ringatja a rozoga kaput. Itt roskadt magába a nádfedeles ház, őrködik felette egy hűséges akác. Roggyant, [… Tovább]

        Én  innen  nézem,  te  meg  onnan,  és  nem  érthetjük  ezt  a  falat, vajon  ki  húzta  közénk,  hogyan,  mikor  és  miféle  léha  szín  alatt?    Gyilkolni  hogyan  is  tanított  testvéreket  testvérek  ellen,  ígérve,  sorsod  újraírod,  s  hogy [… Tovább]

  Dominica  Palmarum  ( Virágvasárnap )    A  jámbor  igavonó  szamárfülei  között ma  még  engem  ünneplőket  látok, kik  a  negyednapos  halott  feltámadása okán  újabb  vásári  csodákra  vártok. Nem  szívvel  –  pálmaággal,  virággal  hódolva, mint  egy  evilági  királynak  kijárón  – ’s  [… Tovább]

    hűs leplet terít rám az éj süket néma és vak leszek hogy nélküled ismét tudjam érzékeim mire képesek ha este mindenképp esek amíg a mélybe zuhanok halott és súlytalan vagyok cipelem összes életem e testben összessé lettem felőröl [… Tovább]

  Beszélgetéseim magammal rejtik a jelen ritmusát, fénytelen, kusza álmok kúsznak, halkul a lélek – nincs tovább.   Madarak hada viszi az időt, puha, végtelen fátyol az ég, szél susog, napmeleg vágyak ringnak- ringatnak, mintha álmodnék.   Mintha álmodnék, és [… Tovább]

„Könnyű-e önt szeretni?”Felmérést végeztek a pályaudvar körüla média megbízásából. Azt mondták országos. Gondoltam gyorsan lerázom. Kérdezze meg atársam! Ő francia, azonnal felelt.Felbosszantott, mi közük hozzá, és a bennemmaradt hallgatással hirtelen nem is tudtammelyik buszt kerestük. Jó, ha mindegyik férfimellett van [… Tovább]

Neked álmokból szövök… Neked álmokból szövök hófehér posztót,és hulló csillagok fényével szegemkedvesem.   Neked lopok hűs hajnalt perzselő nyárban,otthont építek a halott barátságbanszerelmesen.   Vérvörös rózsa fut a kőfalon,két kézzel tépem tövise fáj nagyonszívemen.   Taposom szirmait mögöttem száz halál,előttem [… Tovább]

(régebbi vers – ebben a temetőben nyugszik az apám)           Mozgott a föld a sírodon apám, tudom – csupán koporsód roppant össze, szóltál felém, akárha hajdanán, fél kacsintással kérést rögtönözve.   Levél pörgött. Halottak napja volt. [… Tovább]

A fele bele kilógott – Elképzeltem, milyen neki az alkonyat. Cica volt, csak gyerekcica – napról napra türemkedett a bele. A földön húzta, mint esküvős konzervdobozokat a kis Fiat. Szenved, mondták a gyerekek, ez nem állapot, hogy jól eszik és [… Tovább]

Lesz majd takarónk tél közepén hóból, párnáink is mind  tömött illúziókból,   hóhér barátaink  ácsolnak ágyat, halott kedvesekből  húzunk köré várat.   És mikor biztosan bezártuk magunkat a múltba, a jelen majd nélkülünk indul el az útra.   Megdermedünk végképp, [… Tovább]

Elhunyt a szél, mozdulatra várnak levelek, hogy leróják tiszteletüket….   Elhunyt a szél, mozdulatra várnak levelek, hogy leróják tiszteletüket. Üzen leomló mozdulatlanságuk, csak figyelnek portól szürkén, amint egyikük aláhull, megrezzen az ág, csak félelem büszkén.   Közeledik az ősz! Testes [… Tovább]

    Most suttogni kell,csak így van a dühnek ereje.Sziszegve szűrni a szavakat,hogy célba találjanak.Halkan kell kérdezni, úgy meghallják!Miért nincs senki a régiek közül?Mit nem tettél meg, hogyneked senki sem örül?Ülsz az ablak előttnézed a kopasz fákat,a pokolból felnyúló torz [… Tovább]

hiány és furdaló érzetek amiket elhesseget     kertek békéje sírok fák vércsepp madarak  torkán a halottak csak bennünk temetetlenek mécses örök világossága virág a dér alatt hiány és furdaló érzetek amiket elhesseget   mindez a fagyöngy mely rontja óriások [… Tovább]

M.Laurens  ELJÖNNEK AZ ANGYALOK   Eljönnek az angyalok,  mikor éppen nem vagyok, hoznak vigaszt végtelen, mikor már nem kell nekem.   Hol voltatok angyalok, mikor hittem: meghalok, s megfagyok a közönyben, elhagyottan a könnyben? Fagyott lelkem örökre, nem talált már [… Tovább]

    Oly korban élek én e földön, mikor a csecsszopó anyja mellét marja még pár csepp sovány tejért, hogy a holnapba ne éhen álmodja magát, ne kínban írja kezdetektől gyermekkorát.   Oly korban élek én e földön, mikor anyja [… Tovább]

        Az út mentén holt isten. Nézem és nem értem, miért a halott s nem a feltámadott. És egyáltalán, miért van szükség a halál völgyében még több szenvedésre, bűneink mementója miért kíséri utunk… Rég nem úgy van [… Tovább]

    Szamarak bálja ( Valaki operett-librettója, egy szomorú költőhöz )                       I.   Hisz életed könnyű kaland, Ha peng a lant, mért sír a lant?   De peng a lant, de sír a lant, A lélek-mély amott, [… Tovább]

      Az éjszakák súlyos, ködös őszi lázban topognak fáradtan ágyam elé, végtelen űrből húzom fel lábam, remeg a csend, mint kihűlt zselé.   Görbe vállfád lóg szekrényed ajtaján, rajta egy törékeny molylepkeszárny, szíveden szúrt a féltés szenvtelen, szent [… Tovább]

    M.Laurens Rozsdatemető ( Diósgyőri anziksz )        Az éjszaka már régóta néma, Kihalt környéken málló vakolat,  Rozsdálló kohók vas-színű sora, Lyukas tetők s rothadó padolat.   Ez maradt a régvolt büszkeségből: Mindössze egy elillant pillanat, A kék [… Tovább]

Féltem, védtem, szépen, csenden, dalban, hangban, zajban, voltam. Kevés étkem, magam vétkem, száraz szemmel, végig néztem.   Halott, vallott, nyári éjjel, télben léptem, hóesésben. Körbe-körbe menve létem, tágra nyíló szenvedélyben, kúszva, mászva szenvedésben.   Visszanéztem, álltam, vártam, hálát láttam. Fényre [… Tovább]

Sikolyt tépnek arcukra a kövek, lüktető, vérvörös torokkal. Valahol tompán morajlik az ég, s a két hang, mint belülről fakadt   súlyos cseppek gördülnek a földre. Megütve a csend búját zokkal, akár a hajnali fény az éjmély ágai közt megalvó [… Tovább]

érzed néha ismerős illatán       láthatatlan, de ott lépked melletted, érzed néha ismerős illatán, idegen. nevet, ahogy magad kelleted, talán így halálod rád nem talál.   áttörnél, de a sorompó már nyitva, hősök már itt se, ott se [… Tovább]

Az idézett rész, Pilinszky János: Tilos csillagon c. verséből való.     „Én tiltott csillagon születtem,” vérben ázott pipacsmezőkön edződött keményre szűz lelkem, ám ma tompít a lét, -vergődöm.   Zsigerembe oltott hon-imát úgy szívtam magamba, mint gyermek az anyatej-nedvet. [… Tovább]

Készült W.B. Yeats: Leda and the Swan verse valamint Kéri Dorina Beáta nyersfordítása és ötlete nyomán.     Fehér szél fordul, csend terülne zajra a roskadó leány felett, szűz combján madár simít, nyakán konok csőr, tartja, kebel szorul mellhez, reménye [… Tovább]

  Szimatolok utánad, mint egy állat. Kitágult orrlyukakkal, Remegő cimpákkal. Hajtogatom, hogy nélküled nem vagyok magam – magam vagyok nélküled. Jobbik részem s libidóm halott, bár látszólag működik minden. Valeriana, hűs kézzel simítsd homlokom! Legyen a sóvárgás belőlem kihajtó fájdalom! [… Tovább]

  Egyszer azt mondtad, nem télre tervezed a halált, talán attól féltél, hogy fázni fogsz odaát. Ez mindig eszembe jut, mikor ennyi hópihe táncol, mert végül a tavasz vitt el… anyu, ugye most nem fázol?

  Káromkodik, majd vigasztalni kel a Nap, ugye nem lehet, hogy többé soha nem láthatlak? Sűrű hangod bennem tétováz, s az egymásból született álmok, nélküled állok az egyre keskenyülő peremen, Te örök vagy nekem

  Megyek, hiszen az omlott csöndben vársz, hiába int a vasszürke tudat, lelkemben kiabálsz (!) Nincs menedék, veled vagyok egyek, nélküled bosszant a Világ, féltelek csillagvirág…    

Az Álnok . Álnok lelkéből ömlik a vér. Benne még mélyen háború ég, lobog, egy apró szikra elég és beleroppan a mindenség. Én állok, csendben emlékezem, ősz-ruháját szekrénybe teszem. Tél is volt, s mikor jött a tavasz, a hidegség ölelt [… Tovább]

Gimnáziumi magyar dolgozat/pályázat része, hogyan született Arany János disztichonban írt sírfelírata. Nyertem. Zörren a fű, csak sarló a Hold, Fellegek úsznak, alant járnak, Villan a képzet, s szertefoszol, Jőnek helyébe rémes árnyak. Fehér ruhában deli leány, Jár-kel az éjben, s [… Tovább]