Vaskó Ági : Szikrázó Napban

Kép: Madár Eszter alkotása

 

 

Mint lombjától fosztott faágak
úgy fonódnak csontig karjaink,
nyüszít a fájdalom…zihálnak
haldokló levélként ágaink.

A vágyat simító könnyű szél
buja csókja már rég dér-halott,
őrjítő szélvihar most az úr,
kócos gallyaink közt szétcsapott.

Kavargó örvény tör csontokat,
kicsavarja tőből gyökerünk,
s mi egy utolsó vad tánccal
a szikrázó Napban elveszünk.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Vaskó Ági
Szerző Vaskó Ági 108 Írás
Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem. Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban. Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik. Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálon osztottam meg. Szívhajtásaim antológiákban és három saját verseskötetben szöktek szárba. Könyveim címei: Hajnalfényű gondolat, Illanó idő, Csendből fakadt.