M. Laurens : Rozsdatemető

 

 

M.Laurens

Rozsdatemető

( Diósgyőri anziksz )

 

 

 

 Az éjszaka már régóta néma,

Kihalt környéken málló vakolat,

 Rozsdálló kohók vas-színű sora,

Lyukas tetők s rothadó padolat.

 

Ez maradt a régvolt büszkeségből:

Mindössze egy elillant pillanat,

A kék ég utáni vágyakozás,

S egy szó, mely mindörökre elmaradt.

 

Szó, mely megválthatná a lelkeket,

mert végleg s örökre kihűl a kard,

Többé büszke szikrát sohasem vet,

földre hull, s nem ékesíté a kart.

 

Zajtalan az éjszaka: csönd ül tort,

A halott álmok árnyai felett,

A nap se kel fel többé az égen,

S elmarad a várva várt kikelet.

 

 

 

 

2012. január 17. 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 11:57 :: M. Laurens
Szerző M. Laurens 220 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )