érzed néha ismerős illatán
láthatatlan, de ott lépked melletted,
érzed néha ismerős illatán,
idegen. nevet, ahogy magad kelleted,
talán így halálod rád nem talál.
áttörnél, de a sorompó már nyitva,
hősök már itt se, ott se kellenek,
hátranézel, és nem üldöz senki,
a vágy csak, a muszáj, halott idézetek.
itt, maszatol könnyt, vért, néha spermát,
ott, ki tudja, milyen közönybe fulladsz bele,
párhuzamos, mint a sínek vagy más közhelyek,
egyenes labirintus, billegő spirál.
mint a régi játékban, ahol az ezüst kisegér
az üveg alatt fehér macska elől mentené
életét, félelmed minden kis lukon befér,
átslisszansz, és odaát csak a fekete macska vár.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 11:57 :: Juhász M. Lajos
