Böröczki Mihály - Mityka : Haldokló lucfenyők

Nyomtatás

Ha a magas fák haldokolnak,

a zöld a hosszú szárba olvad,

az elmúlásuk mégis áldott,

a rügyek ledobják a lángot,

s minta a kék ég fájna régből,

rőt csonk marad a tűlevélből,

egy sóhaj lesz – míg földre nem dől –

a borzolt felkiáltójelből,

s a csöndet, mintha kiabálna,

szél röppenti az elmúlásba,

csak bámulom a lucfenyőket,

kik égbe nőttek jó erősnek,

és jókedvére a világnak,

negyedszázadig zöldben álltak,

most kiszáradtak, elnyúzottak,

mint sajgó karóba húzottak,

s ahogy szétnéznek a világon,

a búcsút intő múltat látom,

s a kapálódzó reccsenésben,

meglassúdik a szívverésem.