Király Attila : Lélekszelídítő

https://www.youtube.com/watch?v=P08wnaGrfIQ

 

Halott álmot dajkál még a tegnap,
kormos csíkot könnyeznek arcok,
minden reggel arra ébredek, egy
nap végre feledni tudom a harcot,

 

 

s akkor a szívembe fúródott fájdalom
szálkákat egyenként húzkodom, pisszenés
nem sok, annyit sem ejtek, bánatom
elől könnycseppet mind elrejtek,

 

 

az ökölbe szorított múltat engedem,
taszítom magamtól minél messzebb,
helyébe jöhessen valami új, valami élet,
pillangó szelíd lélek, nekem a legszebb.

 

 

Ha félútig röppennél, talán már látszanál,
számomra teljesen új színekben játszanál,
olyasmi történne velünk, mi talán soha még…
nézd csak, felettünk egyre kékebb lesz az ég!

—————————————–

Attila, vannak benne fogható, érezhető értékek ( sorok ), gondolatok…de együtt „kezelve” a verset, csak egy összegyűrt, összemosott „vershalmazt” kapunk…se ki, se be… fulladásig…

Ez most, sajnos… nem az a vers, ami publikálható…

Legutóbb szerkesztette - Király Attila
Szerző Király Attila 84 Írás
1967. szeptember 17.-én, vasárnap hajnal előtt születtem a volt királyi főváros, Esztergom kórházában. Anyai ágon Fekete erdei német és bajor, apai ágon palóc vér csörgedezik az ereimben. Édesapámtól a Király, míg édesanyámtól az Attila nevet kaptam, így lettem magyar. Kis kitérőtől eltekintve többnyire a Duna jobb partján fekvő Nyergesújfalun élek. Kisvárosom északi pereme a trianoni gúnyhatár...ezért folyton honvágyat érzek országomban a Hazám iránt. Tanulmányaimat is itt kezdtem a helyi általánosban, majd a vegyipari szakközépiskolában folytattam, de úgy is fogalmazhatnék, hogy itt szabotáltam, mivel a mesék és a regények sokkal inkább érdekeltek, mint a tananyag bizonyos részei. Eddig két gyermekem született, Anna és Tamás. Jelenleg mindketten egyetemisták. Nem is kívánhatnék jobb gyerekeket magamnak. Versek írásába 14 éves korom körül fogtam, de ez csak amolyan első szárnypróbálgatás volt, amelyet a nagybetűs élet taposómalma hamarjában kerékbe is tört. Nem vagyok szolgalelkű, ezért nem szívlelem a láncokat, hiába csörgetik azt mások oly lelkesen. Közben eltelt több mint 30 év, mely alatt néhányszor élve reinkarnálódtam. Közelebbről tanulmányoztam a női lélek működését, és a politikát, melyek során, következtében életem időnként váratlan fordulatokat vett. Hordozok néhány kitörölhetetlen tetoválást a lelkemben, fejemben pedig a hagyományos mellett a női-magyar szótár egy halványabb kivonatát. Ahol a mások határai véget érnek, nagyjából ott kezdődnek az enyémek. Élő könyv vagyok, aki saját megírását érleli magában. Ha akarattal bántasz, a te lapod kitépődik, és én örökre becsukódom előtted. A versekről úgy gondolom, hogy nem én írom őket, hanem ők íratják magukat velem. Az én felelősségem az, hogy ez minél magasabb színvonalon történjen meg. Tartok vele valahol.