Schifter Attila : Hiábaság

 

 

 

 

Nem  annyira  konkrétan,  csak  úgy  általában:

az  élet  folyamába  belemerészkedem,

míg  még  biztosan  járhat  a  mélyben  a  lábam

és   jól  forog  az  eszem,  nem  remeg  a  kezem.

 

Sodródni  céltalan,  a  kapálózás  kevés

és  lehúzna  a  kilátástalanság  súlya,

mint  a  szeretet  nélkül  való  szeretkezés:

mint  sivatagban,  áramlatok  ellen  úszva.

 

Látod,  nem  szabhatod  meg,  mit  adsz  becsületbe,

tudatják  majd:  mindegyiknek  megvan  az  ára

hát,  rosszlányokat  ne  vegyél  a    szívedre,

elég,  ha  csak  mélyebbre  nyúlsz  a  pénztárcádba.

 

Fájó  kérdésekre  a  magány  pusztán  bevett,

unalmas  közhelyekkel  felel,  mint  egy  inas:

nem  sért  meg,  nem  figyel  rád,  még  csak  ki  sem  nevet

  nyilván  semmire  sem  tart    habár  udvarias.

 

Már  csak  a  ”remény  hal  meg  utoljára”  elvén

lövészárokként  tátongó  fedetlen  sírok

mellett,  egy  lélekben  régen  halott  nép  nyelvén

címzett  nélküli  szerelmes  verseket  írok.

Legutóbb szerkesztette - Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 144 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.