Tudjátok-e, hogy Isten szeme előtt
rejtélyes kaleidoszkóp a világ, melyben
egykor a mennyek hasonmása,
a felső dolgok rendszere tükröződött?
Tudjátok-e, hogy most van ideje annak,
amikor isten magára hagyja a földet,
ősi lakhelyét,
és visszatér a mennyekbe?
Tudjátok-e, hogy lassan
már csak elporló kövekbe vésett,
és sárguló papírra vetett szavak
tanúskodnak a hajdani áhítatról?
Látjátok-e, hogy a tagadás
lassan már teljesen elnyeli
Európát,
a keresztény világ templomát?
Látjátok-e, hogy csillagok, angyalok
hullanak a földre, és
hogy a sötétség már
kedvesebb, mint a fény?
És látjátok-e, hogy ma már
őrültnek tartják a hívőt,
bölcsnek a hitetlent,
és hogy zavart keltsenek,
mindinkább az együgyűt,
a balgát dicsérik?
És nem érzitek-e, hogy mint nehezednek rátok
a Halottak Könyvének lapjai,
hogy itt a földön szinte már nem is éltek,
hogy már nem is kell a Styx túlpartjára mennetek
ahhoz, hogy magatoknak csupán árnyai legyetek?
Nem érzitek-e, hogy belétek vegyültek,
és bennetek élve,
háborúra, csalásra, rablásra,
s mindenre, ami a lelketek mérgezi,
késztetnek a gonosz démonok?
Gondoljatok a kathar Beziers elestére,
ahol nem volt irgalom,
ahol papokat, asszonyokat, gyermekeket öltek meg,
– köztük azokat is, akik Szent Magdolna szentélyében
kerestek menedéket, –
ahol az oltár lépcsői vértől áztak,
ahol sikolyok verték félre a harangokat,
ahol mindenki meghalt.
Vagy gondoljatok a vendée-i
pokoli hadoszlopokra,
melyeknek katonái asszonyokat
kőrakásokon erőszakoltak meg,
csecsemőket
szuronyra tűzve hordoztak körül,
és akik a gyerekeket lovak patáival
tiportatták szét,
és akik, hogy a puskaport kíméljék,
tömegesen fojtottak vízbe és
elevenen égettek meg embereket!
Vagy gondoljatok Verdun-re, Marne-ra,
Doberdóra, Londonra, Varsóra, Berlinre,
Drezdára, Budapestre, Moszkvára,
Hirosimára, Nagaszakira, Tokióra, My laira,
Hanoira, Kabulra, Bagdadra, Falludzsára,
és gondoljatok a többi felégetett városra, falura,
a sok kiontott vérre, a rengeteg halottra,
a haláltáborokra, sikolyokra, a sírásra,
fájdalomra, romokra,
az üszkös sebekre, a csonka és lefagyott végtagokra,
és gondoljatok a koldusokra,
a reménytelenekre, a leszakadókra,
és arra, hogy milyen ravasz most
a pénz hatalma,
majd nézzetek magatokba,
és ha tudtok még,
imádkozzatok.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 11:56 :: Schmidt Tibor
