Nagy L Éva : Borka boszorka (gyermekvers)

/Az illusztráció Koday László munkája./

 

 

Megy a szekér nagy zörögve,

négy bús ökör húzza nyögve.

Bakon ül egy vén boszorka,

rezes orrú öreg Borka.

 

A nagyapó észreveszi,

ki a borát ízlelgeti.

Kezében egy csorba bögre,

ezzel lépett a küszöbre.

 

Rálépett egy papucsszögre,

papucsát a szög átbökte.

Nagyot jajdult az apóka,

gúnyolta a vén boszorka.

 

Boros bögre hullt kezéből,

kifolyt a bor a bögréből,

bele rúgott hát mérgéből.

Elege lett az egészből.

 

Káromkodott, ostort fogott,

ökrös szekér után futott.

Ahogy futott az apóka,

vigyorgott a vén boszorka.

 

Villámot szórt háta mögé,

felhő szállott feje fölé.

Megbotlott az egyik ökre,

szekér borult a gödörbe.

 

Boszorka a nyakát szegte,

így ért véget ez az este.

Az apóka jót kacagott,

aztán vígan iszogatott.

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Nagy L Éva
Szerző Nagy L Éva 67 Írás
beköszöntő kip-kop megjöttem köztetek vagyok talán ha mást nem is egy verssort hagyok ’54-ben születtem a sors fekete árnya sikoltott felettem éltem életem fénnyel és árnnyal küszködöm ma is e cudar világgal mióta ősz szitált sokkal bölcsebb lettem tudom hogy mi fontos mit kell ma már tennem szeretni az embert nagy- nagy tisztelettel örömet szerezni mindezt tiszta szívvel poéták Ti jóságarcú társak fogadjatok be hát Isten oltalmával