Juhász Magda : Eljött a Mikulás /gyerekvers/

 

 

Fenn az égen nyílt egy ablak,
a Mikulás arra lakhat.
Szólt egy kis nyúl:- Írjunk néki,
meleget kell t?le kérni.

 

Mackó úr a fejét rázta:

– Bízzuk ezt csak majd a nyárra.

Aki fázik, lakjon nálam,
elég tágas az én házam.

 

Ott mindenki melegedhet,
és megírjuk a levelet.

Meglátjátok Miklós napra,
ki amit kér, azt megkapja.

 

Elindult a sok kis állat,
örültek a meghívásnak.

Mikor végre odaértek,
a barlangba vígan léptek.

 

A nagy asztalt körbevették,
levelüket írni kezdték.

Aztán berakták egy zsákba,

Mackó vitte a postára.

 

A napok oly lassan múltak,
kint már nagy hópelyhek hulltak.
A Mikulás – szólt a róka -,

biztos eltévedt a hóban.

 

Ám egy nap, – bár szakadt a hó – ,
megzörrent a barlangajtó.
Ez csak a Mikulás lehet,
ajtót nyitni máris megyek!

 

Ki az ? Kérdezi a mackó.

– Csak egy nagyon öreg apó.

Engedjetek be hozzátok,
beteg vagyok, s nagyon fázom.

 

Eltévedtem a hidegben,
nincs más, aki segíthetne.

Elcsuklott az öreg hangja,
nagy csend támadt a barlangban.

 

Az állatok gondba estek,
a vadászok is lehetnek.
Mackó dörmög: – Én nem félek,
jól a szemük közé nézek!

 

Azt mondta, hogy öreg, beteg,
ezért ajtót nyitni megyek.
Nem tartotta vissza senki,
mind akart már segíteni.

 

Mackó bátran ajtót nyitott,
de leveg?t alig kapott.

Mikulás állt az ajtóba’,
rámosolygott a lakókra.

 

Nálam itt ma kis állatok,
szeretetb?l vizsgáztatok,
és mert jószív?ek vagytok,
ajándékot b?ven kaptok.

 

Boldog volt az állatsereg,
ragyogtak az apró szemek.
Ajándékot megköszönték,
hogy jók lesznek, megígérték.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Juhász Magda
Szerző Juhász Magda 33 Írás
Kicsit korán születtem, de fő az, hogy még itt vagyok, és most éppen itt köztetek. Fogadjatok szeretettel a verseimmel együtt. Versek? Talán azok. Majd együtt eldöntjük.