Akkor gyere, hogyha hívlak.
Gyámolíts, ha gyámolítlak.
A szíved, ha másé lesz,
elmehetsz. Ne is kérdezz.
Vissza többé úgy se hívlak.
Mennybe viszlek, ha harang szól.
Haragszom rád, ha haragszol.
Majd megbékülsz, ha szeretsz,
tested lesz az ékszerem
testemen, míg elalszol.
Egyszer megáld, másszor átkoz,
csókol a szánk, súg, kiáltoz.
Tudjuk, így természetes.
Velem átérezheted
még a bűnt is az imádhoz.
Ha vihar tép, ölelj, ne félj,
két karommal ölellek én
s leszek megkövesedve
sejted kővé vált sejtje
kőszirtként, hogy enyém legyél.
Ha az alkony pírja altat,
vérem vérednek sarjat ad.
Amíg szeretsz, szeretlek,
csillagokra fektetlek,
sápadt holddal betakarlak.
Legutóbbi módosítás: 2010.12.02. @ 10:43 :: Seres László