Seres László : Makacsul egymásért

Akkor gyere, hogyha hívlak.

Gyámolíts, ha gyámolítlak.

A szíved, ha másé lesz,

elmehetsz. Ne is kérdezz.

Vissza többé úgy se hívlak.

 

Mennybe viszlek, ha harang szól.

Haragszom rád, ha haragszol.

Majd megbékülsz, ha szeretsz,

tested lesz az ékszerem

testemen, míg elalszol.

 

Egyszer megáld, másszor átkoz,

csókol a szánk, súg, kiáltoz.

Tudjuk, így természetes.

Velem átérezheted

még a bűnt is az imádhoz.

 

Ha vihar tép, ölelj, ne félj,

két karommal ölellek én

s leszek megkövesedve

sejted kővé vált sejtje

kőszirtként, hogy enyém legyél.

 

Ha az alkony pírja altat,

vérem vérednek sarjat ad.

Amíg szeretsz, szeretlek,

csillagokra fektetlek,

sápadt holddal betakarlak.

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.