Meyer József : A kiválasztottság néhány enigmája

Előzetes megjegyzés: (n)→ …←(n) közrefogással jeleztük azokat a nem szó szerint idézett gondolatokat („enigmákat”), amelyeket az írás végén megnevezett, tehetséggel, nagy lelkierővel bíró szerzők, tudós kutatók munkáiban lehet megkeresni.

 

 

A teremtéstörténetekben megismerhető hitbéli megfontolások biztosítanak olyan koroknak megfelelő világlátást, melynek segítségével az Istenképet értelmi-érzelmi szinten lehet elfogadhatóvá tenni, leszámítva az anyagelvűség korlátosságát, noha az is a hiten, a tagadás lehetőségén alapul.

 (1) A Biblia olvasása lehetőleg hiteles, eredeti nyelven megírt formában ajánlott. Nincs olyan fordítás, mely képes lenne arra a teljesítményre, hogy semmit se változtasson a szöveg szoros jelentéstartalmán. Márpedig ott van a tiltás: ezekhez hozzátenni, avagy jottányit elvenni büntetlenül nem lehet. Tiszteletünket tovább fokozza a felismerés, hogy ősi formájában egyetlen héber betűvel, annak gazdag kombinációjával lett leírva. (1) 

Az ószövetségi szent iratokban kaphatunk választ arra: a zsidóság milyen különleges kapcsolati formák és közösségalkotó fejlődés segítségével juthatott el az isteni egyesség megkötéséig?

Ezeknek a gondolatoknak is köszönhető az elfogadás, hogy esetükben kiválasztottakról van szó, akik teljes joggal élhetnek efféle, isteni értékeket hűséggel őrző elkülönültségben. Léteztek persze hasonlóan megkülönböztetett, akár korábbi időkben kiemelkedő népek is, mint a mi őseink, például. Mindaddig föltétlenül, ameddig csorbítatlanul ápoltuk az eredetileg kiérdemelt tudásunkat. Mivel ez rendkívül komoly erőfeszítésekkel járó küzdelmes történelmi feladat, hamar beláthatjuk, hogy ez az ajándékba kapott kivételezettség elsorvadhat erkölcsi, vagy hatalmi kényszerek okozta süllyedés folyamatában. (1) A szakrális és tudományos értékeket híven őrző magyar nyelv számára kevésbé volt szerencsés a nyelvújítás. A jelen számítógépes forradalmában pedig a rövidítéseink, jelentéstartalmat szegényítő kifejezési elfajzások híven mutatják, hogy mekkora a leépülés. (1)  (A nyelv nemzetet megtartó szerepét soha senki sem vitatta.)

Visszatérve a zsidósághoz: (2) sokak — például a kazárok — összeférhetetlenségükkel, felsőbbrendűségi vágyukban önjelöltként, gátlások nélkül öltötték magukra a kiválasztottság köntösét. Ilyen szarkafiókákként mérhetetlen károkat okoztak nekik, sőt magukkal rántottak sok jóhiszemű igazat.(2)

Továbbiakban is a kivételezettség nimbuszát járjuk körül, amikor előbb a művészettörténész/régész, majd egy, a teremtést „fizikai valóságában” feltárni szándékozó kutató tudós enigmáiban keresünk kiadódó, esetleg egymásba fonható következtetést.

Előbbi (3) egy ártatlan nép tragédiáján keresztül világítja meg, hogy mennyire végzetszerű dolog lehet szövetségre lépni a „kiválasztottság” Istenével. Olyannal például, aki az ígéret földjének megszerzéséért cserébe megengedi az ott élő gyanútlan kánaániták lemészárlását. (3) 

A „civilizált, józan” utókor számára nehezen feldolgozható a beállítás, hogy van ilyen Isten is! — ám ez még hagyján. Nem akad olyan bennfentes ember, vagy hívők csoportja, ki az ószövetségi kontraktust hibának, mi több, tévedésnek minősítené. Részünkről pedig le kell szögezni: nincs megnyitva olyan fórum, bármilyen lehetőség, hogy ezeket az „enigmákat” vita tárgyává tegyük, vagy kritikával illessük. Az imént emlegetett utókornak viszont kötelessége egy magasabb szintű értelmezés, a tudásalapú, nem előítéletes tanulságok szabadító levonása.

Most a másik tudományág irányából, kutató feltalálónk megállapításait felidézve vegyük számba a mindenséget működtető törvényszerűségek egyikét. (1) Az anyag és az antianyag a világban mindenütt „ugyanott” van. Miként lehetséges ez, pláne, ha tudjuk, hogy nem vágyott találkozásuk pillanatában — irdatlan energiák felszabadulásával — kölcsönösen megsemmisítik egymást? Hihetetlen precizitású és gyorsaságú folyamatról van szó, melyben e két ellentétes univerzumpár másodpercenként tíz a huszonkilencedikenszer váltogatja — rigorózusan egymás helyén — önnön létformáját. (1) Elfogadásunk alapja, hogy ebben a kettősségben lássunk egy mérhetetlen biztonságot kölcsönző működtetési feltételt.

Az e tárgyat taglaló előadásban nem tartozott szorosan a témához az isteni kettősség kifejtése, ám tudósunk egy tanítványi kérdésre reagálva leegyszerűsítő magyarázattal szolgált. Az antianyag univerzumának Istene a miénk „mögött” van. Azután tett egy még meghökkentőbb megállapítást is. A keresztények a Miatyánkban hozzá is fohászkodnak, amikor azt kérik: „ne vígy minket kísértésbe”…

Ezen a ponton kívánjuk egymáshoz közelíteni e két tudós végkövetkeztetéseit, miközben elismerjük kivételes bátorságukat is. Egyikük az önmaga által ellenütemű univerzumként meghatározott, antianyagú világ Istenéhez is eljutott, a másik pedig történelmi ismeretek, Kánaánban található leletek segítségével ugyanide(!), a kiválasztott nép Istenéig. Feltételezésünk szerint e kettő egy és ugyanaz, viszont semmiképp sem lehet összekeverni azzal az Istennel, akit az újszövetségben „miénknek” tudhatunk. Így alappal vélhetjük, hogy míg az anyagi értelemben ellentétes előjelű, két minőséget fölváltva képviselő univerzum magas számú egymást helyettesítése garantálja létünk stabilitását, addig a kiválasztottak által képviselt, elkülönült ószövetségi világnézet ehhez hasonlatosan hozza el számunkra az újszövetség-béli hitbiztonságunkat, a megrendíthetetlen bizalmat mindenben, ami jó, és szeretetteljes.

 

 

Hivatkozások:

 

         (1)→ Kisfaludy György←(1) 

      (2)→ Benjamin H. Freedman←(2)

 (3)→ „Avatara”, Bácsfi/Erőss Diána←(3) 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Meyer József
Szerző Meyer József 61 Írás
1949-ben, Budapesten születtem. Manapság mérnökként dolgozom az építőiparban. Évek óta foglalkozom szakcikkek írásával, olykor más műfajjal is próbálkozom, Brády Zoltán nagylelkűségének köszönhetően némelyikük megjelent a Kapuban. 2010 novemberében Beró (Beri Róbert) meghívott az általa életre keltett" Édentől északra" művészeti csoportba.