Szilágyi Hajni - Lumen : LélekZen

( hagyaték )

 

 

Lassú vérfolyók, zuhogó, csobogó. Átszakad,

fellobban. Szív

dobban. Megáll. Ég felett, föld alatt. Veled. Nélküled.

zuhanás,

szárnyalás.

Emlékek

rajzai szememben, amit te láttál

odafent, és ami maradt belőled. Idelent. Kipusztult

erdők, felégett mezők, Idegen

városok. Idegen istenek. Egy arc, egy

mozdulat. Az utolsó szó. Jogán…

Eldobott mondatok. Por és hamu. Harmincöt év,

omladozó, mély

árok . Neked sír, nekem a  pokol. Névtelen,

nincstelen kikelet, elszáradt

virágok, hideg kövek. Alatt. Alszik a félelem.

Ami maradt belőled. Nekem.

Soha nem volt mesék, fekete- fehér hajnalok. Rongyos

fák bólogatnak az útszélén. Ők is tudják…

Valahol, valamikor

megtörténtünk már.

Vázlat.  Befejezetlen regény, mint ahogy a róladversek is, csak félig

kész, félig üres, félig telt. Pillanatok. Hősök, háborúk. Zuhanó rögök.

Hiába hallgatsz, a csontok sárral keverednek.

Hiába hallgatsz, a sarat körbeöleli a májusi szél.

Hiába hallgatsz, tavaszra újra kihajt szíved. Hiába

hallgatsz, tenyeremen tartalak, mint egy  ázott madarat,

Rímtelen, szaggatott légzések,

időtlen, teretlen,

hisz már minden betű téged ír meg,

amit hagytál magadból.

Nekem…

 

Legutóbb szerkesztette - Szilágyi Hajni - Lumen
Szerző Szilágyi Hajni - Lumen 0 Írás
"Elárvult tornyok közt sziszeg a hazug szél. Te is egykor belekapaszkodtál. Most egymásra nyílnak-záródnak a holnapok, mindenki indul, érkezik, pedig se ablak, se ajtó. Szakítsd ki gyermeked a hajnalok sötét verméből, vigyázd álmait, de ha füstös ősz marja a szemed, ne akarj hős lenni. Ne Istent játssz vele. Légy menedéke. Csend. Erdő. Hegy. Szakadék. Híd, és ő átkel földszagú szíveden, csak engedd… ( játszani itt maradt gyermeked )"