Vajdics Krisztina : Szelíd zongorán

s újra felmelegszik
ujjam a szelíd, halkan
búgó élet-zongorán.

 

 

 

Szürke sziluettek

az utcán, messze

rebbenő szűrt fény,

elpihen, halkul

a szűk tér, az ablakon

túli város tavaszi 

télben mereng.

 

Szívemben szerelem

jár, s te nem 

vagy itt velem.

Hangod halkulva hull,

pilledten koppan a tál,

meleg fényét nem tárja

a lámpa, fénye is

pislogva száll.

 

A szék karján szürke

ruhád, némán szendereg

két puha karja,

magányos öv nyújtja

fémes csöndjét,

betipeg a lomha,

lusta óra.

 

De holnap

majd nyílik a zár,

megtelik veled szobám,

s újra felmelegszik

ujjam a szelíd, halkan

búgó élet-zongorán.

Legutóbb szerkesztette - Vajdics Krisztina
Szerző Vajdics Krisztina 122 Írás
1966. március 14-én Miskolcon születettem. Gyermekéveimet Debrecenben töltöttem. A debreceni Tóth Árpád Gimnáziumban érettségiztem, majd a nyíregyházi Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakos hallgatója lettem. Az írás szenvedélye vezetett a nyíregyházi Krúdy Gyula Újságíró Akadémiára, ahol újságírást tanultam. A helyi napilapokban jelentek meg első tárcáim, portréim, interjúim. 2008 karácsonyára jelent meg Neked írtam című verseskötetem, mely 42 verset tartalmaz. 2008-ban részt vettem a Magyar Író Akadémia írói kurzusán. 2012-ben szerkesztője, lektora lettem az Élő Költők Könyvklub kortárs irodalmi portálnak. Ebben az évben jelent meg Szökőangyal című novelláskötetem, második verseskötetem Szó születik címmel 2013 karácsonyára készült el. Az írás számomra levegővétel.