Zengő : Csokor 2.

Zeng? http://www.youtube.com/watch?v=vQVeaIHWWck

 

Titok

Bakkné Szentesi Csilla, 2011. augusztus 9., kedd, 21:01

 

 

 

 

Hangjegyeket hord a Hold ezüstl? fátylán,
nem sejti a jöv?t ami bizton vár rá.

 

Mintha benne ringna
csillagos ölében,
úgy issza a holdfényt
pihen?s id?ben.

Így születik mennyb?l
világnak a dallam,
kés?bb lelkében szól,
már csak ott nem halhat.
Reményt lop az éjt?l 
minden pitymallathoz,
keser? gyermekkor 
akkordokba sajdul.

A hang csendesül,
majd befelé fájul,
hasítása siklik 
billenty?k soráról,
és átível rögtön, 
hogy simítsa az égre 
a csodát, hogy a mát is 
végleg megigézze.
Azt, amit kés?bb 
soha meg nem hallhat,
de siketen is él még 
benne minden dallam,
s ‘hogy szaporázza sorát 
táncoló jegyeknek,
oda-vissza téved 
sejtekb?l az ének.

Nem tudja – tán érzi -,
örök lesz e szépség,
holta után is 
maradó dics?ség.

Még álmodik pár évet 
fülének zenér?l
emlékek idézte 
újabb szerzeménynek,
kioldva szívéb?l 
legsötétebb titkát,
a csendb?l szórja szét 
harmóniák szirmát.

 

 

 

 

 

Hold

Serf?z? Attila, 2011. augusztus 11., csütörtök, 22:45

 

 

 

B?ven rakott polcokon tartom

hajad színét, gyöngyfény? leheleted,

 (h?s illatú permet simogatta Hold…)

fényedben hömpölygök, álmodom,

hogy van és mindig volt, –

Szerelem.

 

 

 

Aera

Nagy Horváth Ilona, 2011. augusztus 14., vasárnap, 10:30

 

 

Mindig ugyanitt.
Fölöttem az égi monostor 
csillagos vézna 
hallgatása,
lépéseimben
neszez az id?.
Spatiamentum.
Esztend?k kísérnek
az esti dicséret után.
Szerelmed az én kereng?m,
mit hagytál,
vagyok,
idegenül magam,
szavam sem ismerem, 
úgy imádkozom
pogány magányom
röstellt nyelvén.
Adj szót, 
Uram, 
mi lefedi ezt a
nagy ürességet!

A fák levelén 
fáradt fény csorog,
hajam ezüstbe vonja
az éj.
Úgy mondanék még 
valamit a világnak.
Szaladnak ?szök, 
tavaszok.
Ennyi lett volna,
néhány gyenge mondat
a hozzám rendelt 
lapokon?
S azok a fehér oldalak…
Miért, hogy így 
elszaladt az id??
Szerelmed az én kereng?m.
Megültél minden sejtemen,
s ha szólongatsz,
elnyelnek útveszt?im,
már csak én tudlak:
bánatos, nagy csendjeid.
Nem hallod lélegzetem.

 

 

 

 

 

ki vagy te (?)

Thököly Vajk, 2011. augusztus 13., szombat, 15:36

 

 

a hangok rejtekében

úgy szólaltatsz meg

tested nem is rendül

csak én vakarózok

bennem szél nyergeli

köldököd zsombolyát

onnan tovább fel

a kívánatos dombok fele

mondd ki vagy te (?)

lelked tükreibe kaparászom

van-e remény benne

a tegnapi emlékek között

nincs áhítat sem

kitöltöttél minden hézagos rést

s mi torz emlék volt

az mind kifolyt

vagy csak én látom szépnek

nem érintettelek

de hiába nyújtózok a végtelen fele

mert nem tudom

kivagy te (?)

 

 

 

 

Teliholdkor

Marthi Anna, 2011. augusztus 14., vasárnap, 09:34

 

 

süket fülekkel
kis tibeti tál csendjében
keresem a dalban megtér?t
magamban
sok bút bajt lelkesítesz
éteri terekben zene hullajtja
hangjegyét e csendb?l merész
meghall-hatásnak

 

horkolj kedvesem

óriásként édesdeden

figyelem szuszogásod

érzem a kifújt leveg?t

liliputi berkekben süvít

apró pókok ábrákat sz?nek

sötétben táguló mellkasi mez?dre

csillámló fényszálakat

 

tenyeremben e réttel

összekucorodik az éj

Hold kél szabad szárnyán

lámpását labdaként

pottyantja álmom kezébe

hozzád gurítom vágyaim

felveszed s lám elenged?

karjaid közt bús fejemet is

megszereted

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Zengő
Szerző Zengő 15 Írás
"A Héttorony szerkesztősége meghirdeti tehát első dalnokversenyét, amelyet igény szerint követ majd a második, harmadik, úgy nagyjából kéthetente, esetleg hetente. A pályamunkák alcíme legyen Zengő, így majd magabiztosan felismerjük majd őket." A heti (kétheti?) zenére érkező verseket nálam találjátok. Következő feladvány: https://www.youtube.com/watch?v=SVyza9jzw18