Őszi tűz lángjával elszállt a gyönyör.
Kimondhatatlan érzés, oly irigység
gyötör. A lobogás sosem elég,
szeretet kell, egy elvarázsolt kör,
amely csupaszra szaggatott életem
gyengédségbe óvón bugyolálva
majd úgy melengeti, vágyakozva,
mint egyetlen lüktető szerelem.
Olykor eltűnsz, de mindig itt leszel,
megérintesz letisztult melegséggel.
Gyógyírként őrzöm, csendesülve, lépteid.
Megszületik-e, felébredve, bennem
más, százszorszép emberi érzelem,
vagy csak gyötrelem, s itt hagyott perceid…
————————————-
az első pár sornak olyan jó ritmusa lenne, meg az utolsóknak is
így:
Őszi tűz lángjával elszállt a gyönyör.
Kimondhatatlan érzés, irigység gyötör.
A lobogás sosem elég, szeretet kell,
és itt nem tudom, mi történt…
bugyolálva-vágyakozva rím… háát…
Gyógyírként őrzöm, csendesülve, lépteid.
Megszületik-e, felébredve, bennem
más, százszorszép emberi érzelem,
vagy csak gyötrelem, s itt hagyott perceid…
ezt sem értem, hogy miért lett hirtelen keresztrím a végén ha eddig páros rím volt –leginkább- és jó volt. ki akarjuk zökkenteni az olvasót?
egyébiránt:
Gyógyírként őrzöm csendesülve lépteid, ( miért csendesülve?)
csak gyötrelem az itt hagyott perceid. ( a köztük lévő két sort ki is hagynám, így remekül lezárnád a verset)
és máris jó a ritmusa és páros a ríme is.
az életem-szerelem rímmel is kezdhetnénk valamit. legalább legyen páros rím
az Olykor eltűnsz, de mindig itt leszel-t, nem erőltetném, közhelyes, pedig ritmusilag pedig az talán ritmusilag és rím alapján is átmenne.
a többi résszel kellene kezdeni valamit és egész kis formás vers lenne belőle.
Üdv, Zita
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:22 :: Dvorák Etela
