Fehér Csaba : Kelemen Bandi balladája

 

 

Elterült a délután a tűzfalakra festve,
Nem jön még az alkonyat és messze még az este.
Indulnék már hazafelé, hopp, hisz az már nincs is,
Jó lesz itt a szemközti rút kocsma, a Valencsics.
  Ha kérdezik: gond nincs, kezem nem remeg,
  De csalfán hívogat a konyakos üveg.

Rendelő és váró, beteg félszáz, avagy még több,
Ebéd nincs, a csapos tudta, s két féldecit öntött.
Budán is, a sarki bárban Jenő várt a helyemen,
Jöttem, rendelt: “mint a múltkor, megint itt a Kelemen!”
  Ha kérdezik: gond nincs, kezem nem remeg,
  De csalfán hívogat a konyakos üveg.

Ez már Pest, a garzon közel, albérlőnek jó vagyok,
Síp utcai palotámban végre mégis alhatok.
Vajon egyszer találok-e nyugtot még ez életben?
Vagy maradok így egymagam? Kísért még a véletlen?
  Ha kérdezik: gond nincs, kezem nem remeg,
  De csalfán hívogat a konyakos üveg.

Lenne csak egy bárki, vagy tán senki, úgyis mindegy már,
Nem kell nekem semmi, pénz se, csak egy ágy meg egy pohár.
Látja már a világ, úgy áll kifelé a szekerem,
Magammal se bírok élni, az kéne még, szerelem…
  Ha kérdezik: gond nincs, kezem nem remeg,
  De csalfán hívogat a konyakos üveg.

Isten veled város, inkább eltűnök a végeken,
Minek ülnék nyakadon, majd eltelik az életem.
Sáros tanyák – ott lenne jó, kocsma sincs, csak iskola,
Pista öcsém befogadna, tán akadna egy szoba.
  Ha kérdezik: gond nincs, kezem nem remeg,
  S csalfán hívogathat a konyakos üveg
  – azt majd összetöröm, sajátkezűleg.

 

 

 

Megjegyzés: A műben szereplő Kelemen talán ismerős néhány olvasónak, de máshonnan, prózából. Az egyik kedvenc regényem “megversesítése” ez a próbálkozás.

Legutóbb szerkesztette - Fehér Csaba
Szerző Fehér Csaba 49 Írás
Fehér Csaba (1974) Pályaelhagyó pedagógus vagyok, s mint ilyen, sokféle korosztályt tanítottam. Jelenleg informatikusként dolgozom, de a technika világa mellett mindig szívesen látogatom az irodalmat is. Verseket hobbiként, saját magam és a környezetem szórakoztatására írok. A természet közelsége, és a lehetőség, hogy pár percre kilépjek a rohanó hétköznapokból mindig segít, ha ihletet kell meríteni. Feleségemmel és kisfiammal Bajóton, egy dunántúli kis faluban élek. 2012 karácsonyára két költőtársammal (Kósa Emese és Tóth János), valamint egy illusztrátor barátunkkal (Süveg Gábor) közösen, magánkiadásban megjelentettünk egy gyermekverses kötetet „Napraforgó” címmel. Néhány versemmel bekerültem a Verselő Antológia 2013 c. gyűjteményes kötetbe, a moly.hu könyves blog szervezésében kiadott "Tetovált mementó" c. antológiába, illetve több internetes irodalmi folyóirat is közölte verseimet. A gyermekverseken kívül a természet, emberi érzések, gondolatok adják költői témáim. Néhány önszerveződő on-line fórumban, csoportban rendszeresen publikálok.