A tehenek, a lovak meleg alma
volt általában éven át a szalma,
az udvar hátsó fertályába rakták
a szálanként villázott szalma kazlát,
a villahegy is olyan sorba tolta,
hogy lecsorogjon eső, hólé róla,
a parasztudvaron ő volt az égbolt,
de szép nyaranta sok szerelemé volt,
a szalma árnyas alja, szinte várta,
ki bújik nyári melegében nászra,
de fogyogatott, egyre lejjebb lépett,
a vonyigó az oldalából tépett,
s csak akkor látta élte széle-hosszát,
ha ráhevertek, puhára taposták,
most gépek nyüvik, henger-téglaforma,
csak vár a tarlón szerte-széjjel szórva,
nem magasodik ma már szálról-szálra,
a szérűn új úr ül, a szalmabála.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: Böröczki Mihály - Mityka
