Böröczki Mihály - Mityka : A szalmakazal

A tehenek, a lovak meleg alma

volt általában éven át a szalma,

az udvar hátsó fertályába rakták

a szálanként villázott szalma kazlát,

a villahegy is olyan sorba tolta,

hogy lecsorogjon eső, hólé róla,

a parasztudvaron ő volt az égbolt,

de szép nyaranta sok szerelemé volt,

a szalma árnyas alja, szinte várta,

ki bújik nyári melegében nászra,

de fogyogatott, egyre lejjebb lépett,

a vonyigó az oldalából tépett,

s csak akkor látta élte széle-hosszát,

ha ráhevertek, puhára taposták,

most gépek nyüvik, henger-téglaforma,

csak vár a tarlón szerte-széjjel szórva,

nem magasodik ma már szálról-szálra,

a szérűn új úr ül, a szalmabála.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1006 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.