Hunyd be szemed, ma
kérge van
a sötét égnek. Kavarog az álom,
cifra tánc, hangos nász…
Dobbant, feslik, kiszakad,
könnyű ágakon leng az est.
Moha nő a csillagok köré,
nádak kígyóznak
vállunkon.
Édes gyönyör
hullámzik
alattunk, felettünk. Fogy a levegő,
telik a hold. Sűrű felhők közt
kalitka nélküli
madarak vagyunk.
Szeretésembe bújsz.
Testem tested, szemem
szemed, szádon illatom,
számon ízed. Makacs szél
kavarog
ruhátlan árnyékunkon.
Hunyd be szemed, ma
égig ér
a szerelem. Szárnyaid kitárod,
cifra tánc, hangos nász…
körém öleled a napot, a holdat.
Az egész világot.
Lélegzeted megtart.
Csöndes ligetek
reszkető fái közt, burokba
záródik a szerelem. Szemhéjad mögé
bújva mezítelen,
boldog vágy, édes játék
súlytalan lebegésünk.
Egymás alatt, egymás felett
örvénylő
szívzuhogás,
cifra tánc, hangos nász…
ahogy az éhes éjszaka
újra, és újra
remegő húsunkba harap.
