Szerelem

Nyári szerelem   Szeretlek szerelem! Beléd szerettem, egy csillaghullajtós augusztusi éjjelen, amikor tűzszekerek versenyeztek a fejem felett, s csillagszórókkal volt telehintve az égbolt.   Rég volt, szép volt… ———————————————– Kedves Szerző!  Naplóba javaslom ezt az írásod. Üdv: Zsó

  Itt csak a jégrianásnak a hangjai zúgnak, jégcsapok orgonasípja szórja szélbe a dalt. Nélküled hiába szól ez az éteri dallam, nélküled hiába hirdeti szívem a vágyát.   Szökken-e szárba új tavaszom kéklő virága, lobban-e tűzre még az az édes, [… Tovább]

első gondolatom-fűszeres illata szerelem borzoló szele illó olaja szikra-szépsége gondtalan napok fagylaltban didergő mazsola darabok jóízű nyár aratás kalászban termett jólét anyaföld s kenyér de árnyak jönnek süvöltő szelek rohannak napnak támadnak ég zeng vihar vajúdik kint és bent egyszerre [… Tovább]

Pillekönnyű bolyha ráhasal a szélre, azon úszik messzi fehér lélegzése, fújom, hessegetem – pördül, visszatáncol, nem űzi ki senki ebből a világból, lefordíthatatlan parancsszóra nyílt ki, és az ősi ösztön magvait röpíti, prüszköl, haragvódik, mégse bír az ember, ilyen óriási [… Tovább]

    Pincehideg dinnyét majszoló gyerek, nyúlós aszfaltba beragadt cipő. Jobb időket megélt úrinő, kezében cekkerek, bennük bor, és vécéöblítő.   Itt szoba-konyhára szűkült az élet, szombaton csirkepörkölt nokedlival. Sramlidal jutott eszébe Weisznének, ring a segge ahogy ingeket vasal.   [… Tovább]

Mert a nap ugyanaz, és ugyanaz a lobogás, és a nyár is sose más – szerelem és ifjúság; öregeknek végre nem vacogás; csak a szöge, sugarai íve más – tél van itt, tiszta napos tél, akár örökös napfölkelte, vagy alkonyati [… Tovább]

  Mint kócos kislány hajában hintázó nyárfavirág, oly pille-langyosan szuszog a vágy, hogy tudjam szeretsz-e még…   Anyagban szilárdnak tűnsz, mint az ezüst szemű folyók száradó pilláin ásító fák, s most  véletlen kedvem lenne jelt álmodni rád.   Hiszed-e oly [… Tovább]

    Ölembe halkul az éj, álmaimat szelíd esők mossák, mintha, arcomon sírna az ég… Pedig visszavonhatatlanul itt a nyár. Hiába. Hiába. Elfáradt ölelésekbe fulladnak a holnapok, az egymás után kizuhanó tegnapok.   Pedig zajong a nyár, odakinn, idebenn… Érintelek. [… Tovább]

Hazámra gondolok – Bajára gondolok. Messzire utazom – idehúz szívem. Hogyha lelkem fárad, gondok alatt roskad, mindig a Dunának partjára viszem.  Vigasztal a tág tér, nekem int a felleg, szemben a Gemencnek sötét lombja hív: s ha a Sugó partján városomra nézek, hullámok ritmusán dobban meg [… Tovább]

Elhagy a nyár.   Akár lehetne egy szerelem vége, ahogy lanyhul a tekintet tüze, mikor térdre ereszkedik az érzés, egykori kor kivégzése, új idő kezdete. Elvérzett, hiába védekezés, próbálkozás, – minden kevés. Utolérte őt a változás szele, máshol zörget halá [… Tovább]

* http://youtu.be/zpOAnWEyzt8       Csak a nyár tudja őrizni a titkot: a moccanatlan fákon ülő dalt, ha susogja vagy intim pillanatban rád érinti, már az felkavar.   Mert a nyár idézi a Szerelem ízét, vezet kapcson bíbelő’ kezet, hamis [… Tovább]

Összetört fényben görbül rám az alkony kötényaljnyi csenddel érkezel meg hogy avarillatod betakarjon még ölelsz és megfojt lélegzeted   Hűvösödnek az esték a vágy forrong körmével tép a szél csillagutat elnyúlt testünk lágy lankáin szétomlón mikor a mennybolt holtan ránk [… Tovább]

* Hűvös nyárutót feledtet, e perzselő, ledér gondolat, érett vágyat nyit, s csókomat, szomjad felsóhajt mellem alatt.   Egymásba futó néma érintés, léted elmerül forró testembe, ölelve könnyeznek lelkeink, végtelen, hű szerelmünkbe.    

ÁÃ???ginak Ma méz volt a földs könny? habok úsztak az égennyár volt csupa zöldés mi csak hevertünk mint régena vén fák alatt   és a tiszta víztürkiz tükrében elmerültünkhallva hogyha hívh?teni naptól forró testünkh?s karjaiban   s ahogy ott álltáls?r? [… Tovább]

Kertek alján tündetavasz lépked, lábnyomában ledér krókuszok ringatják a sárgát, lilát, kéket, s élvezik, hogy virág Vénuszok. Félszeg rüggyel nyújtózik a barka, bolyhosodnak a kis pamacsok, szerelemről cserreg a vén szarka, nevetnek rajt veréb kamaszok. Sarjadó fű kék ibolyát bújtat, [… Tovább]

FOLYÓINK Úgy hálózzák be földemet, akár a testet az erek. RÁBA FOLYÓ   Habos, sebes, hullám-ringó, partja csupa kacskaringó arcon paskol, zúgva szeret, nyaldossa a tenyeredet, szülőhelye Stájerország, onnan mérik széltét, hosszát, Alpok vadóc, ficánk kölke, s betorkoll a Duna-ölbe, [… Tovább]

„Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, / Fájása édes, hadd fájjon, hagyom./ Ha balgaság, ha tévedés, legyen, / Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!” *       Birokra kelnek számban a szavak, melyek őrízhetnék a letűnt nyarat [… Tovább]

Rúzs-színű rügyet bont a szél,hajakat kócol, s szemtelen,bújik ing alá, szív fölé,bolondos, mint a szerelem. Hamvaszöld ruhában a rét,rajta ezer pihés pom-pom,napsugár színét kibontja,szempillát rebbent lányokon. Virágruha őriz álmot,fagyoktól retteg a bibe,riadt csikó az április,még nem fogad kegyeibe. Harmatbölcsőt ringat [… Tovább]

    fekszünk az éj alatt felettünk csendes holdnyarak életem nézz oda fészekben álmodó kikelet szemében lángoló naphegyek zuhogó lobogó ölelő karjaink közt feszülő éjszakák nappalok ne mozdulj maradj így mind és örök szerelem   dúdoló ringató szikrázó magasban hullámzó [… Tovább]

Saját fotó     Egy sápadt levél az elmúlás elől reszketve keres vállamon vigaszt… A hervadás fáj, ha megcsíp a dér,és az elmúlás szele kacagvabelecsap tenyerembe… Csonka szárnyaimon fakul a fény,sápad a hold.Hol vagytok nyári napok? A kölcsön kapott idő szűkre szabott…Mennyit ad [… Tovább]

    Páriák vagyunksaját életünkben,kirekesztve onnan magunk magunkat.Életünk ajándék. Így kellene fogadni azt is, mit időnként penitencia gyanánt mér ránk végzetünk. Mégis mennyi zokszót hallunk. Ágálunk tények ellenés tetteink miatt, melyeket elkövettünkszeretteinkkel szemben.Nincsen más ellenség,kifordult lényünkjátéka csupán e torz szélmalomharc. [… Tovább]

      Sajog, húz, von, átölel. Bekerít, elnémít. Fülembe súg. Jön. Megy. Szétszed, összerak. Megszeret. Elveszít. Megtalál. Ma szeret. Tegnap jön. Holnap szeret. Vadtavasz, nevenincs álmokon fészkelő. Fecskepár. Szerelem. Te meg én. Fényeket tereget. Kikelet. Sorsfonál. Lengedez. Kibomlik. Elnémul, [… Tovább]

    Tejútról, Tengertől csak ide, a hétköznapba bezárt szürkeségbe. Hány árnyalattal rágja fekete zsákba fölöslegét e kórnak, ingének minden gombjával szennyesét is begyúrva?   Már nem tudok magamra venni ennyi ékes ruhát, az evéstől fullad bennem a nagyvilág. Meztelen [… Tovább]

    titkos vonzalom szóra újabb szó simul: szerelemgyerek csalóka világ nyargalunk az erdőbe, hopp, már kifelé! lóra pattanok száguld velem paripám helyben maradok szenvedésből ír mert hiszen azért költő verse – szenvedés szép a gondolat kimondtad és leírtad kifacsarodott [… Tovább]

    Mert kell, hogy legyen egy pont, valami hangos zakatolás, felszakadó zihálás, ami elnyomja ezt a mély csendet, ezt a kegyetlen, karcos hallgatást. Valami kifakadás, valami tenyér, vér, víz, izzadás. Valami száj. Kereszt. Szerelem. Élet. Halál.   Bordák között [… Tovább]

Zengő/ Delibes: Lakmé – Virágduett Kép: Delacasse Bencze Erzsébet: TÁNC- akril       A szelíd hajlású dombon pázsitos út kanyarog a szent völgybe, lenn árnyas folyó vár. Elnézem csendesen, hogy ring a víz. két evezőm  – hű szeretőm –csapdos csónakom [… Tovább]

http://www.youtube.com/watch?v=uNBKfNo9Pu0       Hallgatózó vágy Radnai István virágok kettesben fűszeres éj csalogány visszatérő dalát legyezi lengeti a szél merre van az odaát pillangók a bibén virágok kettesben fűszeres éj összehajolnak félve forró a nappal salakja éget kertész jön-e nála [… Tovább]

verscsokor … https://www.youtube.com/watch?v=QIxiXte1j-Y     Hideg hajnalok Bakos Erika   Ahogy az éjszaka omlik a tájra megjelensz előttem. Újra s újra mellém álmodlak és megteremtelek, mint Isten az eget. Végtelen vagy, éteri lágy zene, körülötted felsejlik a kép, a vágy, [… Tovább]

    Sonkoly Éva – finoman érinti –   Nyári Szellő táncolna még. Szerte tekint, keresi párját.   Szélfiú, a bohó messze sietett, várják új szerelmek, színek, őszi levelek.   Szellő könnye pereg, haját festi, finoman érinti a rőt-szín fürtöket. [… Tovább]

  Fürödni  készültünk,  amikor  elment  a  villany  ( odakint  izgága  szélvihar  tépte  a  fákat )  páros  mécsest  gyújtottunk  a  kis  fürdőkabinban,  langy  illatú  habokkal  immár  megtelt  a  kádad    és  hirtelen  ránk  szállott  az  az  idilli  béke,  ahogy  rafináltan  a [… Tovább]

  Miért nem szárnyalsz, élsz a mának, Hogyha szíve elragad, S lelked mélyén sodródni kél  Minden apró mozzanat? Éden kertje hívó szavát  Hadd betörni énedbe,  Ne sanyargasd éned, véred, Engedd el, hogy érezze, Megölelje, átkarolja  szabadságnak mámorát, Beszívhassa tüdejébe a [… Tovább]

Fújt a szél tegnap is,tudtam letörnek ágaim,reccsenő derekam gyűrűinkalapált a fakopáncs,keresett bennem életet,de már nem talált.   Fújt a szél tegnap is,leverte álmaim vackor gyümölcsét,most tapossa lázas ifjúságérett éveim jó borát,nem bánom legyen az övék,akad még ágam s gyümölcsöm.   [… Tovább]

        Szeged  nekem  a  Tisza – part  itthoni  Párizsa;  de  levegője  mégsem  gall  romlottságtól  fanyar ’s  míg  beírja  örökét  a  porló  feledésbe,  édes  fájdalma  ezerszer,  újra  szívembe  mar.    Mert,  Szeged  nekem  a  nyári  szerelmek  városa,  hol [… Tovább]

    Rendetlen, gyűrött ma minden szó. Hangtalan virrasztunk a hanyagul szétdobált érzések közt.   Édesen. Mostohán. Vergődve, csóktalan. Éjmadár surran át. Felettünk. Napnyarak kócos illata, holdtelek csendzaja. Lélegzik. Bennünk.   Lakatlan templomok érnek az égig. Az ima csak halvány [… Tovább]

ahogy felsír a csend, mikor a szemérmetlen éj levetkőzik bennünk.   Szívem lüktető sziget. Ázott fények hintáznak felettünk. Még nem múlhatsz, még hallak a hullámcsendek mögött, még nincs kész a rajz, még nem írtalak meg, még nem nőttem fel szívedig, [… Tovább]

  Kopogj hármat. Ma üres a ház, csak a dadogó szél járja át, és néha a vékony falakon átfáj valami hiány. Az éjszaka felfalta az álmokat, kezeimben fáradt, megmaradt tegnapok. Ringatom. Csitítom. De most minden mozdulat, hang valami ügyetlen emlékezés. [… Tovább]

      Az  ördög  sem  törődik  mostanában  velem  ( nem  titok:  talán,  mert  megvoltam  neki  párszor )  ’s  ahogy  elvárható  volt  –  nem  egy  trendi  chaten,  de  –  a  naiv  őrangyalom  néha  még  rám  szól;    nem  fogom  bevenni [… Tovább]

szerettünk a nyáron szerettünk ősszel     mennek a vonatok forognak a kerekek útközben köd elhagyjuk a fákat bedőlt tanyákat a füzek még lehajolnak mint görbe kútgémek s minden marad zsákmánya a télnek nyaralások lábnyomai egy-egy strandpapucs pohár félig borral [… Tovább]

( színTerek… utcák, emberek… szerelmek )           (szerelem)   Szeretlek. Önző, gyermeki konoksággal. Nézlek, ahogy az ablak előtt állsz. Az életet leltározod az őszben. Valami idegen imát mormolsz, szerelmet súgsz a számra, míg az éjszaka hangjai [… Tovább]

                                                      Léleknyi csönd, teremtett lélek, ne higgyétek, hogy                                                     kegyelmet kérek. Télben, déröklű iszonyatban,                                                     szívemig fölérő hamis [… Tovább]

a vízről és a vérről     Alkonyi pírban fa levele Szédül a pusztai tájra, Jégszemü tornyok gomolyai Dőlnek a nap sugarába. Ballag a pásztor, tereli a  Nyájat a lomb-juharosba, Küldi a szél is – csatalova  Fenn zabosul tarajosra.   [… Tovább]

    Előtted a nappal, mögötted az éjszaka hallgat. Körülötted  árvaságom virraszt. Szótlanságodhoz fonódik két karom. Közelebb húzódom, az érzéshez, a szádhoz… Érinthetetlen holnapokban kereslek, de a távolban csak lopott csöndek figyelnek, hol a földre hajló fák lombjaira rongyos világok [… Tovább]

        Esőszagú szavakat sír az ég, hajnalra vetkőznek a fák, águjjaik a semmibe kapaszkodnak, … mégis, mintha a szívemet szorítanák Falak közé szorul a csend, ablakon koppan a lassuló idő. Örvények, szélvihar, nyitott szemű madarak. Odakint majdnem [… Tovább]

    …csak semmi pompa, zajos menet, vigadalom. álmainkhoz nem kell altató, se díszlet, se színpad, ébren álmodjuk a tegNapokat…   Dohos falak, kínzó hidegek, vonagló éjszakák. Versbe rejtett vallomás. Szeret, nem szeret. Marad. Elhagy. Egy év, két év. Száz [… Tovább]

  Az utolsó napon utoljára kukorékol a világ óriás szemétdombján egy kevély kakas.   Az utolsó napon utoljára élek joggal, víziókkal, víziójoggal, adóvevőkkel, hit és szerelem cserélgetőkkel, gerincem satujában velőmet sanyargatókkal, riadalomban.   Az utolsó napon szeretkezni akarok, ősi ritmusban [… Tovább]

Czeglédi Zoltán: Nyár c. tollrajzához     H’az a szerszám!… Libeg… Lobog. Szép pár… és milyen boldogok! Sportos férfi, nős… Adonisz… Szőrzete dús… Aragon is mellkasát szedhetné versbe… Apollinaire-t megihletne! A nő kész aránya zenél… Spontán csacsog – ragyog, s [… Tovább]

Táncszók Azt mondja az öreg tót, amikor ő kicsi vót, a szerelem sohse fájt, ha szorult is, ki-be járt.   Bólogat az ősz flamand, „Százéves a tökharang !” Mégis úgy húzza-vonja, mint a pap a templomba’!   Arra int az [… Tovább]

    Hogy folyt ki észrevétlen szöveteim közül az idő, hagyva sürgetést: most még, még utolszor, én pedig tudom, elmaradt az utolsó is, elfogyott a nap.   De csitt, most álmodom.   Kék lángra lobbant néptelen réteket, pillanat rian, futok… [… Tovább]

Amint eszembe jutsz, szememre könny homálya ül – csókod íze ajkamon, s karodnak íve újra rám feszül. Miért gyötörsz, csalóka képzelet, remélni kár! Visszahozni nem lehet csodás nyarunk – örökre vége már!

    Szürke felhők lógnak az égről könnyarcot festett rájuk Isten, hiába állunk ki a viharba, hogy tisztára mossuk a tegnap zaját, a konok hallgatás mélyen megfogant bennünk. a gömbnyi burok reped, zuhog az alkonyi csend Hús-vér pillanatok időznek vállunkon. [… Tovább]

A tegnapok kisiklottak. Ez itt a végállomás…? A peron üres, hallgatag a táj. Ahol egykor virágok nőttek, s kékké olvadt a föld és az ég, ott most romok alatt fuldokol a világ. Kezünkben bőröndnyi élet, szemünkben tavasznyi lángok… Nehéz a [… Tovább]

– egy befejezetlen vázlat isten tenyerében …       Tükör előtt állva, csupasz magunkkal szemben ma mindenki más, mindenki idegen. Valljuk a szót, hisszük az álmokat, súlytalan lebegünk fentek és lentek ígéreteiben. Ujjaink közt gyűrődnek a széttépett igenek-nemek, tanuljuk [… Tovább]

illatfelh?k úsznak az éjbenbimbó feslik, mámora kéjtavaszi ízt rejt h?s tenyerébenharmatcseppben táncol a fény izzó álmok nyarat kavarnakhímes szél? kend? a rétfázós percek most nem zavarnakezer fokon lángol a lég felh?k szélén csüngnek a percekes?cseppben lobban a vágyvölgyek mélyén ködök [… Tovább]

                                                              Ez                                                         a                                                        folyó,                                                       mintha                     [… Tovább]

Hull egy öngyilkos vadgesztenyelevél, nem bontogat n?i blúzokat a szél. Hideg az ég, mint a víz- vasvödröké. Szögesdrót n?tt felhorzsolt szívem köré.   Lobogó gyászszalag, fekete masni, nagy bánat az, hogy meg akarlak kapni. Nem szerelem ez – szakítatlan szíjak, [… Tovább]

  Nem figyelem a pillangók röptét, nyaramat a legyek összeköpték. Múló parádék, nincsenek bálok, az ?sz sem hozott  gyönyör?t, álmot.   A tócsatükrök kopognak-törnek, hidegét fázom az ölelésnek. Feloldódni benned: kiút nincs más, szerelem ez, vagy puskadurranás.  

Mondd… meddig tart még ez a hangtalan mába zuhanás, s hol ér minket a zajos holnapba ébredés?     Zajong bennem valami megfejthetetlen, valami kiírhatatlan fájdalom, szívfalra tapadt, átkozott szorítás…   Hiányom vagy a rám nehezedő est feketesége alatt, lombtépő [… Tovább]

  A napból csorgó árvafény, időtlen öleli törzsünk, örök árnyékai vagyunk egymásnak, mégis elhajlasz tőlem. Szívemből ágak nyújtózkodnak az ég felé, szirmokat bontanak a felhők, leveleim közt fészket rak a végtelen idő.   A dacos szél fáradt lombjaimat tépi, és [… Tovább]

Romolhatatlanságig álmodom magam beléd.Nem szeretnék t?led új családot,szeret?k rejtekhelyei helyett, oltalombanállok, kivetül lelkemb?l egy éber képzelet,sorolom a szavakat, ismétlem – feledve az átkot– másik id?b?l cseng a szerelem, palástothelyez rám fekete selyme éjszakáknak,tetszhalálban id?z a csendre kulcsolt imám,repedez? szikla hasadékán [… Tovább]

  Romolhatatlanságig álmodom magam beléd. Nem szeretnék tőled új családot, szeretők rejtekhelyei helyett, oltalomban állok, kivetül lelkemből egy éber képzelet, sorolom a szavakat, ismétlem – feledve az átkot – másik időből cseng a szerelem, palástot helyez rám fekete selyme éjszakáknak, [… Tovább]