Romolhatatlanságig álmodom magam beléd.
Nem szeretnék t?led új családot,
szeret?k rejtekhelyei helyett, oltalomban
állok, kivetül lelkemb?l egy éber képzelet,
sorolom a szavakat, ismétlem – feledve az átkot
– másik id?b?l cseng a szerelem, palástot
helyez rám fekete selyme éjszakáknak,
tetszhalálban id?z a csendre kulcsolt imám,
repedez? szikla hasadékán át látom:
belemarta jeleit a múlt, és éget? szél-elemmé
varasodik varázslata a megújhodásnak.
Engedj szállni a keleti széllel, sz?k albán utakon,
kanyargós makadámon b?völöm a tágabb láthatárt.
Sorsot merítek egy tenger vízéb?l, kései jóstehetség
leszek, ha csendes merengéseimben megelégedem veled?
Nem hordozom a hálatelt álarcom, simán érted vagyok
h?telen magamhoz. Ha repít a bátor félhomály,
bármilyen apró teljesedésben születhetnek csodák.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:08 :: Marthi Anna
