Csigákkal tele a rét… Felh?k sokszorozódnak, a víz cseppenként fénylik a bokor levelein, a pók serényen köröz, sz? szüntelen odaadással. Miközben gyerekem kislapátból markolót álmodik…huzavona nélkül simít végig pocakján a gyümölcs-ajkú napkorong. Leáldozóban is jóllakhatunk színeivel, megérdemelnénk egy rebbenésnyi csendet, [… Tovább]
(avagy az epigonizmus iskolája) Mint a Kékes-tetőn a köd, Mely búsan jár a hegy fölött, Néha elszáll, megjön újra, Télen ő a hegy lakója. Így él énbennem az emlék, Szívemre száll, libben odébb. De makacsul mind visszajő, Régi [… Tovább]
Naponta többször kést fogunk. Van, hogy poharat emelünk, a pohár tartalma olykor az égig felszökik velünk! Amikor lehunyjuk szemünk, elt?nnek emberek s a fák, és nem kell várni hajnalig, hogy kiderüljön a világ. Sok szivart szí [… Tovább]
(szonett egyetlen ragrímre, és bővített válasz Péter Erika azon kérdésére, mit értek ragrím alatt) Rímekkel merítlek szavak tengeréből, Színekkel kel Nap sugárözönéből, Hangokkal hasítlak dallamok testéből, Szálakkal szakítlak álmok szövetéből. Csodákkal igézlek rég hallott regékből, Jelenlétre [… Tovább]
Mindenki igyekszik szélárnyékba kerülni, mert a légáramlás egyre komiszabban megszegi a lakott területekre a KRESZ által engedélyezett legnagyobb sebességet, és hideg is, kutya mód. A beígért, viharos idő megérkezett. A helyi járatú járművek szélfogója felé veszem a lépteimet. A [… Tovább]
Népiesen szólok * Lëhullott a bodza virág, tótágast áll a dílibáb, kis mënyecskék sokasága, a hëgy mëgé mëgy sétálva. Ihaj-csuhaj mosolyognak, ím nem a munkára gondolnak. Piros derű jányom arcán, keszkënő a szőtt rokolyán, vesszőkosár a karjukon, korsó zörög [… Tovább]
