Vers

?szi éj

?szi este – saját rajz     Esik, fekszem az ágyon, gondolataimban ringatózva a képzelet tengerén. A tócsák sötéten csillognak tudat-képesítve, a mélyben elázott falevelek. Szórakoztat a szétgy?r?z? buborékok felszínre liftez? szétpukkadás-násza. T?zhullámot gerjeszt vágyterelt gondolat, kapcsolóhoz löki kezem. Folyóiratok, [… Tovább]

Egyéb

Sajnos, igaz

Kevéske öröm, kétségbeesés és szolidtól a mélyig terjed? depresszió. Szembesülve környezetünk és az állatok mai helyzetével, sokan így érzünk. Összejövünk, egyeztetünk, szervezkedünk. Dolgozunk. Tesszük, amit tudunk, amit lehet. Sövényt ültetünk, ásunk, el?adásokat tartunk. Rendezvényekre, óvodákba, iskolákba megyünk, bemutatókat, vetélked?ket tartunk. [… Tovább]

Kisregény

Örvények felett I._10.

Késői ébredés     Az esküvő után folyton az újasszonyt nézegette a kis Ágnes, hogy változott-e valami rajta, amiért vigasztalásra szorulhat, de egy ideig csak a rövidre vágott haja tűnt fel és hogy munka közben nem énekelgetett a pékségben reggelente, [… Tovább]

Humor

Tisztességes üzlet

*   Gyönyörű csillagfényes este, néha madár szól az út menti fáról, megtörve a város halk zajait. A lámpák is álmosan pislognak, a pára fényudvart rajzol köréjük…    Na ekkor vágták pofán Bélát, aki szó nélkül rogyott össze.    — [… Tovább]

Kisregény

Menthetetlenek 3.

*     3.   Anyu fájdalom nélkül sétált át a két szobán! Boldogan leült az első fotelba, hogy pár perc elteltével ismét meggyőződjön, hogy ez az élmény valós. Nem hitt az érzékeinek, a saját lábának. Oly sokáig élt fájdalommal, [… Tovább]

Vers

Még nem írtam le

Sorokat rajzolok…   Nem gyűlöllek, már nem.   Volt idő, míg hitted.  Messze, múltba nézek   fut a gondolat…  száz alakban jössz.   Sorokat rajzolok, hiába.  Előttem pár lélek-papír,   gyűrt semmi-betű.   Látom mosolyod,    még nem írtam le   az utolsó mondatot.     

Vers

Armageddon

    Zilált gyökerek közt kúsznak féreg évek,a Föld felszínér?lsemmibe mállik a kéreg. Fuldokolva kapkodleveg?ért – sírva –de csúfos elmúlásaörökt?l meg van írva!

Vers

ALTATÓ

      Ne törődj a mával Bár szádig ér szennye Őrizem az álmod Aludj szívem szentje                                                                                              Kelnek hazugságok Jönnek ellenedre De tiéd az ország Aludj szívem szentje   Nem látszik a jövő Ősköd belehelte Magadba légy hívő [… Tovább]

Vers

Tisztulás

  Összebújnak a fák, vihar közeleg, jósfájások rúgkapálnak, az ég megremeg,   fölreped a mennybolt burka, magzatvize kifolyt szürke festék, nedv nem maradt benne, a Nap szétrobbant emlék,   eső táncol rajtam, megbillen a Hold, a táj akvarell, mit gyermek [… Tovább]

Egyéb

Záptojás avagy újra itthon

     A vizsgaid?szak hivatalosan véget ért. Kicsit még élvezem ezt az euforikus állapotot. Utána kedden újra bemegyek vizsgázni. Még egy utolsót. De tényleg utolsót. E nagy szabadság örömére ma kiköltöztem a koliból, málhás ló módjára, hogy még szépen fogalmazzak. [… Tovább]

Sci-fi

ÚTON

(Egy Lovecraft hamisítvány)   Randolph Carterrel a kalcedonkupolás Narathba vezető úton találkoztam. Mikor megpillantott, értetlenül bámult rám. Köszönés helyett valamit kérdezett, majd mondott is valamit, valami borzalmas hírt, valami annyira rettenetest, hogy a rémülettől felriadtam. Szívem a halántékomon dobolt, és [… Tovább]

Vers

Magunkról magunknak

      Teng?d? önmaga szobrot áll,ny?göt nyomott vánkosára és elaludt.Ki görcsön emlékekkel emigrál,arra ma, az ég villantja a vakut. Vedd hátadra a világot,f?leg az elveszett boldogokétvedd és vidd, s mit néma szád adott,legyen csak hagyaték. Szél akadt a házfedélbe,este [… Tovább]

Kisregény

Gyermek az időben VII.

* 7.   Harmadik gimnáziumba járt már Péter, amikor valami váratlan dolog történt. Rendszeresen jártak klubokba hétvégenként. Közelgett március 15. Egy csoport elhatározta, hogy nem a megszokott módon fogják megünnepelni. — Péter! Ne gyere el a találkozóra – óvta volna [… Tovább]