Vers

Lenyomat

      Adj ajkat, szárazat, zárt taktust a hangnak,nyílok én milliárd csillag – kazalnak. Habos felh?k, égi erd?k, engem felavatnak,temet? testükbe szerelmeimmind betakartak.        

Vers

Szárnyverdesve

    Fukar murvába fulladt éjszaka, (az orkesztra hamisra hangolt) álomba süppedt  odüsszeia. Fölös  “leg” dalom forr, ellenkezőjét bizonyítja a következtetés, hogy  falainkon maradjon egy vajúdó rés. * Csönd és értelem,   helyettem hozzád bandukolok.

Novella

Sorkoszt sorsok

   “Egyszer, úgy ezer éve, tán ezeket a padokat is valaki rendesen legyalulta. A kalamáris lyukakat is – minden bizonnyal – nem alaktalan, repedezett recésekre fúrta, de hát annyi minden történt azóta és annyian jártak itt”. A tanító bácsi kicsit [… Tovább]

Kisregény

Örvények felett I._5.

Mariska       Mariska a forró, lúgos vízből egy bögrényit kiborított a padlóra, a derekába felgyűrt szoknyája alól kilátszó, meztelen térdei elé. Erős kis kezével szaporán körözve súrolta a deszkát, amíg a hab el nem szürkült. Utána a másik [… Tovább]

Egyéb

VAN EGY KISMADÁR…

  Van egy kismadár…   Dudás Sándor riportja Szeibert Évával     Érden éldegélek, bár nem érdemes. Nem volt életemben semmi érdekes.   A sokszín? madárvilágból ki gondol a verebekkel? A sasok, a vércsék, az ölyvek – azok igen! Pedig [… Tovább]

Vers

Sous la phrase

    Lehetnék célja is, minek ma csupán eszköze vagyok, de jobb szeretek szétszóródva élni mint festékcsepp az ecset fokán, mert ha vászonra fest a művész, lenyomat leszek, fogoly, egy dimenzióval kevesebb marad érezni a világot nanotesteim alatt.   Szeretném, [… Tovább]

Vers

reggel

  nefelejcsek kékjében ébred a reggeltenyerén gurul a nap hajadon harmatcseppek… nádszálon fény derengbuborékok fátylán csendringásban egy gondolat majd szárnyra kap…

Kisregény

Gyermek az időben IV.

*   Zsolt már az utolsó tanév kezdetéhez érkezett. Elöljárói meg voltak vele elégedve. Ő már annál kevésbé. Folyamatosan próbált érdeklődni Mr. Hopkins iránt, kinek névjegykártyáján feltüntetett telefonszám már nem működött, kérdéseit azzal hárították: mindennek eljön az ideje. A bázis, [… Tovább]

Kisregény

Menthetetlenek 1.

*    1.    Magára terítette kirojtosodott kendőjét, fájós, dagadt lábait végigvonszolta a hosszú, sötét előszobán, míg elért a bejárati ajtóig. Pillanatra megtántorodott a küszöbön, úgy mellbe vágta a friss hajnali hűvösség. Ágy melengette teste beleborzongott, de élvezte is egyben, [… Tovább]