Van egy kismadár…
Dudás Sándor riportja Szeibert Évával
Érden éldegélek, bár nem érdemes.
Nem volt életemben semmi érdekes.
A sokszín? madárvilágból ki gondol a verebekkel? A sasok, a vércsék, az ölyvek – azok igen! Pedig apróbb társaik itt ugrálnak körülöttünk, lombok közé, kerítésre, eresz alá surrannak, rendkívül életképesek, és sokkal inkább szem el?tt vannak… Itt, a Torony körül is, felszedik az elhullajtott morzsát, és ha oda figyelünk, ruhácskájuk sem olyan egyhangú szürke…
Valahogy így vagyunk Szeibert Évával, miközben mulatunk írásain, írásaiból tükröz?d?, öngúny határát ver? öniróniáján – titkolt-rejtett magunkon.
De menjünk sorjában…
– Mikor kerültél ide közénk?
– 2007 szeptemberében csekkoltam bé a toronyba, rövidebb hosszabb szüneteket tartva, de mostanság mondhatni rendszeresen feljárok.
– Nyilván jobban ráérsz. És azel?tt mivel szórakoztattad magad?
– Amikor még nem voltam munkakerül?, könyvel?ként kerestem a kenyerem Budapesten, a h?n szeretett IKV pénzügyi osztályán, ahol a IX. kerület közületeinek bérleti díját könyveltem, miközben felszólító leveleimmel folyamatosan zaklattam a nem fizet?ket.
– Els? versecskéidet is ilyen zaklató szándék hozhatta ki bel?led…
– Talán tizenhét éves lehettem, amikor iszonyúan beleszerettem egy ejt?erny?s srácba. Hozzá írtam els? szösszeneteimet, persze a szerelem elmúlt, a bánat maradt. Utána leend? férjemhez írtam epeked? versikéket, akivel egy szép és hat csúnya évet éltem át. Miután elváltunk, az exem meglovasította kockás spirálfüzetemet, amiben „gyöngyszemeim” rejt?ztek. Úgy látszik, tetszettek neki, vagy bosszúból tette, így akadályozva meg azt, hogy halhatatlan költ? váljon bel?lem. Egy id?re fel is hagytam a rímfaragással.
– Ám újra kezdted!
– 2004 körül vettünk egy számítógépet, azóta ismét írogatok. Abszolút f?zfapoétának tartom magam. Nem vágyom babérkoszorúra, és eszem ágában sincs felülni a Pegazusra, hogy felvágtassak a Parnasszusra.
– Ha jól sejtem, erre újabb nagy szerelem inspirált…
– Második férjemmel harminchárom éve élek együtt békében, boldogságban, néha van egy kis vihar, de hamar elmúlik.
Els? házasságomból van egy fiam Ottó, aki harminckilenc esztend?s. Második nászomból két gyermekem van. Zoltán harmincegy, Éva lányom huszonhárom éves. Három unokám van, Viktória tizenhat, Levente tizenegy, Balázs három éves.
Érdre 1988-ban költöztünk ki, amikor a házunk már kissé lakhatóvá vált. Azóta is folyamatosan építkezünk!
– Most már nem lenne értelme abbahagyni… lassan jönnek a dédunokák…
– Bízom benne, hogy Viki unokám belátható id?n belül nem lep meg egy dédunokával!
Nagyon okos kis hölgy, sokévi tanulás vár még rá. A másik két fiú unokámnál nem fenyeget
ilyen vész.
– Nem gondolod, hogy új tükör kellene? Az ég szerelmére, valld be ?szintén: mi inspirál öngúnnyal határos sorokat monitorra vetni? A depi…?
– Mióta az eszemet tudom, azóta görbe a tükröm. A küls?mmel, úgy ahogy ki voltam és vagyok békülve. Elfogadom a koromat, a ráncaimat a rám rakódott zsírpárnákat, a sorsomat. Igaz, néha én is lázadok, de csak f? alatt, mert tulajdonképpen egy birkába oltott nyuszi vagyok.
A depim nem gyári hiba, hanem az évek során telepedett az életemre, ezért vannak ilyen lökött szerzeményeim! Úgy gondolom, van önkritikám, ezért aztán soha nem sért?döm meg, ha más is megkritizál.
– A napokban Csíksomlyón jártál… jó kis megpróbáltatás és felemel? élmény lehetett…
– Csíksomlyón most voltam harmadszor, és elhatároztam, hogy ameddig tudok járni, minden évben ott leszek, ha már nem tudok menni, majd visznek. Mindig nagy élmény a búcsú. Nagyon jó érzés volt látni, hogy a világ minden tájáról összegy?lnek a magyarok. Erdély pedig csodálatos.
– Miben hiszel?
– Hiszek egy Istenben, bár, bevallom, nem vagyok nagy templomkilincs koptató. Imádkozni, szerintem, bárhol lehet. Igyekszem úgy élni, hogy Istennek tetsz? legyen. Nem bújom a Bibliát, de betartom a tízparancsolatot.
Hiszek önmagamban, a tiszta szerelemben, a szeretetben, a család szentségében, az emberségben, a barátságban és a lélekvándorlásban.
Hiszek abban, hogy a jó mindig elnyeri méltó jutalmát, és bízom benne, hogy nem csak odafönn, hanem itt a földön is.
– Nehezen adsz fel dolgokat?
– Úgy érzem, hogy ez a leggyengébb pontom. Önmagamért képtelen vagyok harcolni. A család, az más, ha életem párjáról és a gyermekeimr?l van szó, értük ölre megyek.
– Van-e olyan ember, akit szívesen elfelejtenél?
– Egyetlen ember van a világon, akire nem szívesen gondolok. ? az els? férjem. Nagyon
fiatalon házasodtunk össze, nagy hiba volt, hét évi kínlódás után- hála Istennek – elváltunk.
Második nekifutásra megtaláltam az igazit!
– Ki hívott el?ször Szepinek? És honnan ered e becenév?
– Els? gimis voltam, amikor az egyik osztálytársn?m leszepizett. Valószín?leg német
nevem ihlette meg, de lehet, hogy a szepl?im is befolyással voltak a keresztel?re.
Egy id? múlva minden osztálytársam Szepinek becézett, s?t a tanáraim is. Amikor kb. hat éve becsekkoltam a netre evvel a nicknévvel regisztráltam.
– A nagy írók, költ?k közül kik azok, akik hatással voltak rád? Netán írásodra…
– Kik voltak a példaképeim? Most biztosan nagyot fogsz bennem csalódni. A legnagyobb
kedvenc Rideg Sándor Indul a bakterház cím? könyve. Nagy rajongója voltam és vagyok
Rejt? Jen?nek is, regényeit többször elolvastam, és a mai napig jókat tudok kacagni az
ismer?s poénokon. Imádtam az indián könyveket és Verne m?veit is faltam. A magyar klasszikusok közül Jókai Mórt szeretem legjobban. Legkedvesebb külhoni költ?m Villon (a Faludy György fordítás). Legkedvesebb magyar versem: Kosztolányi Halotti beszéde.
– A Héttornyosok közük kiket szeretsz, tisztelsz igazán? Mit jelent Neked a napi Tornyok- járása?
– A Héttornyosok között sok kedvencem van, vannak olyanok, akiket évek óta ismerek más honlapokról is, G?si Vali, Lumen, Lengyel Joli, Lucskai Vince, Fitó Ica, Kertész Évi
és még sokan mások. A Gumiszoba összes lakóját (köztük Téged is) szívb?l kedvelem, és nagyon sajnálom, hogy elt?nt a palettáról ez a kedves rovat!
– Ennyi talán elég lesz. Nem érzed úgy, hogy túl sokat kérdeztem?
– Szerintem nem kérdeztél túl sokat, viszont az az érzésem, hogy én elég b? lére
eresztettem a válaszokat! Köszönöm a figyelmedet és a türelmedet!
– Jókívánságaimmal cseppet sem fukarkodva, köszönöm a válaszokat!
Legutóbbi módosítás: 2011.06.19. @ 16:51 :: dudás sándor
