Vers

Neked

  Nem látsz engem sem előre, sem hátra felé olvasva abban a nagy könyvben. És nem vagyok sírkövön arannyal hurkolt betű, alig létezem tovább, mint lélegzeted.   Akartam fodrozni a tó vizét, hogy láthasd, itt vagyok, veled. De hiába érintem [… Tovább]

Egyéb

mit bánom én

terebélyes tölgy lehetsztermékenység a föld melyben felébredsz egyszerhangyányi a gondolat serénykedik de csakáltat minden mi lábra kel fa vagy ma még gyökereid kiterjednek isszák a mindenható vizet miféle szomorúság tavában lombosodik a sejtelem illúziók mélyére ástál és fekete földbe markol [… Tovább]

Vers

Boszorkányláng

      Ma sem voltam tétlen, s ha lángomba nézel, hajlék-katlanomban szikraeső lobban, titoklepelbe bújt, s megszépült mind, ki rút.     Tán sok száműzött kép sorsmandalára lép, szurdokmély szorosban megjósolhatatlan szavaim elrejtett hócsendben dermednek.         [… Tovább]

Novella

Még “tudom”…

fotó saját *         Amikor a Mama beült az autóba nagyon lehangoltnak látszott.    — Mama, hogy sikerült a találkozás?    — Jól fiam, Bözsi üdvözöl.    — Remélem, a mi jókívánságaikat is átadta?    — Persze [… Tovább]

vegyes

Víziszony….

Szepi veréb vívódásai… Íródott: 2007 nyarán   Kedves Barátaim! A férjem néhány napja fantasztikus meghívást kapott régi sporttársától, egy vitorlázásra. A meghívás nekem is szólt. El?ször nagyon örültem a lehet?ségnek, lázasan agyaltam a dolgon. Minél többet gondoltam a szerdára, annál [… Tovább]

Novella

Bilincsben

  Napok óta tartott a viadal. Kezdetben nem halálos, csak a túlfűtött, a szokásos, évi kényszeres egymásnak esés hajtotta őket. Néhány órányi fenséges agancs-csapkodás után, kattant a bilincs, bezárultak a reteszek mindörökre. Fújtak, tépték egymást, habzó, verítékes vérrel vegyült az  [… Tovább]

Kisregény

Örvények felett I._3.

Jövőremény     A büszke tartású, ismeretlen fiatalka lány sem a hóna alatt, sem a fején nem hozott szakajtót, úgy tűnt, csak valami elintéznivaló ügyben jár. Egyenesen a pékség felé tartott. – De mi dolga lehet ott? – Magabiztos, majdnem [… Tovább]

Vers

A vers halála

Régi, de hátha még ma is aktuális A Költő írt, mert aznap éppen ráért, Versek erdejében járt lopni, fáért, A lelke szabad volt, mint többször máskor, Dacos dalt dúdolt: wesszen Weöres Sándor!   Dalában nem volt se ritmus, se dallam, [… Tovább]

Vers

Fák

Állunk a parton. Köztünk a folyó. Széles, zavaros. Nincs madár, mi átkiáltja. Nézlek. Táncolsz a szélben. Ezüstös levelek úsznak a vízen árnyad felé. Hová lesznek? Ki értené?

Vers

Epilógus

  Amíg föl nem kel a Nap, addig árnyalt árnyékomban lesem tengődő tévhitem.   Cudarul elbánt velem a túlméretezett gúnya, Uram, már értem, ezért teremtetted kezeim egészen kicsinynek, eléri ujjaid, de nem fogja föl, aki voltam, lehetnék,  mégsem vagyok.   [… Tovább]