Fecske Panna : Neked

 

Nem látsz engem sem előre,

sem hátra felé olvasva

abban a nagy könyvben.

És nem vagyok sírkövön arannyal

hurkolt betű,

alig létezem tovább,

mint lélegzeted.

 

Akartam fodrozni a tó vizét,

hogy láthasd, itt vagyok, veled.

De hiába érintem arcod,

nem vagyok, s nem leszek több,

mint álmodba oltott

emlékezet.

 

Látom sebeid, bennem hasadtak,

bukástól nem óvhat meg semmi:

embernek szültelek…

Nem vagyok sírkövön arannyal

hurkolt betű, már nem létezem,

fiam,

de szívembe sóhajt

minden lélegzeted.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.06.17. @ 21:15 :: Fecske Panna
Szerző Fecske Panna 250 Írás
Lehetne ide sok mindent írni, de a mi voltam az már nem érdekes, ami vagyok az még képlékeny, ami leszek azt még nem ismerem...