Egyéb

Koccanás – 1974

*                                                (ő éppen jó lesz, ő elég csinos,                              (Jó képű és felém siet, haja barna, ajka piros)                                            még jó, hogy felkentem a sminket) – Üdvözlöm, a nevem Tedi,                                     – Üdvözlöm, én Jane vagyok, restelem, az autóm megint…                                   segítek, [… Tovább]

Novella

Az én nyomoromat, pedig hát…

         Egy kalapos, nyakkendős – nyakkendőjével magát törölgető – férfi, egyfolytában az eget bámulva lődörgött az utcán, tulajdonképpen cél nélkül, fel-alá. Simára borotvált arcát vakargatta és bajszát is idegesen turkálva pödörte. – Nem bírom ezt a nyomort, [… Tovább]

Kisregény

Örvények felett I._6.

A háború szele      A borbély apósa idegesen járt le-fel a konyhakredenc és az ajtó közt futó „rongyszőnyegen”. – Édesapám, üljön le, már szédülök – fogta kétfelől fejét a lánya. – Ha az USA segít, ide soha nem ér [… Tovább]

Egyéb

ER?LTETETT JELENLÉT

  Dudás Sándor riportja Bakkné Szentesi Csillával          A többoldalúság nem mindig el?ny, mert sokszor éppen attól veszi el a koncentráláshoz szükséges er?t, id?t, amit legjobban szeretnénk véghezvinni. Van erre magyar közmondás: aki sokat markol, keveset fog. [… Tovább]

Vers

Örökké…

őrzöm tested melegét, hallom intelmed szavát, érzem lágy simításod, éjszínű hajad illatát. látom, ahogy munkába sietsz, varrsz sietős precízséggel, olvasol, mélyen átélten, foltozol kopott ruhát. Örülsz fiad sikerének, és búsulsz, mikor elbukik, küzdesz a megélhetésért, ahogy iskolába menet finom kezed, [… Tovább]

Vers

Out

    Részeg pillanatok övezik a múltat, boldogok voltunk, fiatalok és szépek, ahogy a mese mondja, hiányzott a fele királyság, de korgó gyomorral is úgyannyira kívántalak, mint bőséges napokon…

Egyéb

Lapis lazuli

lélek-sebek     Sz?röm a fényt, a gondolatot, a szót, emléket, valót. Újraterem az érzés. Dohogás helyett: ki-be légzés lassan. Áhítás: a semmit simogatni, mindent érezve. Vagy meglehet, elkerülök egy beköt?útra, ahol sz?röm a fényt, a gondolatot, a szót, emléket, [… Tovább]

Vers

Dúdollak

    magamban dúdollakröppensz az id? karjánnézek utánadszemem sarkában gyöngylapul – nyúlok felé –de legördül érzem az éj falán arcod nézem

Vers

Száraz zivatar

    Tombol a forró, alföldi délután, ingem -az élet- gombolva tágra. A napfény átszédül a pupillán: minden támpont alulexponálva.   Az ég kontúrjai sötétek, a déli nyugalomban elhal a zaj. Átvillog mindenen ez a néma, szívet vakuzó, száraz zivatar. [… Tovább]