dudás sándor : ER?LTETETT JELENLÉT

 

Dudás Sándor riportja Bakkné Szentesi Csillával

 

 

 

   A többoldalúság nem mindig el?ny, mert sokszor éppen attól veszi el a koncentráláshoz szükséges er?t, id?t, amit legjobban szeretnénk véghezvinni. Van erre magyar közmondás: aki sokat markol, keveset fog. Nem tudom, miért, valahogy így vélekedem Zsanett tevékenységér?l. Bakkné Szentesi Csilla vagy Zsefy – mert ez is beceneve – sok helyen publikál, viszi szorgalmas méhecskeként saját honlapjába mások remeknek talált m?vét a szerz?k el?zetes engedélyével. Ugyanakkor, én bizony hiányolom, egy árva kötettel nem rendelkezik, pedig a Héttorony f?oldalán, Naplójában szinte naponta találkozunk újabb versével. Megpróbáltam utánanézni, mi ennek az oka.

 

   – Egyik bemutatkozódból megragadt egy dolog, ami kett?nkben közös: én is orvos szerettem volna lenni. Nekem persze több akadály miatt nem sikerülhetett ez, ám benned él még a vágy?

 

   – Gyermekkoromban ellenszenvet éreztem az orvosok iránt. Édesanyám éveken át volt kórházban, és a hiánya tudat alatt átvetült az orvostársadalomra. Ráadásul beteges, vézna, szívbeteg gyerek voltam. A harmat is megártott. Gyakran kaptam “szurit”, nem akartam az életben orvost látni. Ám ahogy n?ttem s mesélt édesanyám az ?t gyógyító orvosokról, professzorokról, csupa pozitív véleménnyel volt róluk. Kezdtem másként látni a dolgokat. S?t, arra vágytam, hogy másokon segíthessek. Szerettem volna olyan gyerekorvos lenni, akit?l nem félnek a kis páciensei. Végül mindez csak álom maradt. A kísérleti és kutató labor, ahova érettségi után kerültem, nagyon jó benyomást tett rám. Nem utolsó sorban a f?nökök és a kollégák szeretete. Így inkább köztük maradtam. Ezt a döntésemet nem bántam meg.

 

   – Fest? sem lettél, viszont gyönyör? képeket látni honlapodon. Honnan e vizuális szépség iránti er?s vonzalom benned?

 

   – Talán örököltem a m?vészetek szeretetét, ahogy az ízlésvilágomat is. Alapvet?en a realista alkotások álltak/állnak hozzám közel, mint ahogy édesapámhoz is. Szigorú kritikusom volt mindenben. Mindig számíthattam rá. Ma már kedvelem a különböz? festészeti irányzatokat, beértem arra, hogy megértsem, helyükön kezeljem és értékeljem ?ket.

 

   – Kiss Tamást jeles költ?nek tartottam, szerepeltem vele folyóiratban, antológiában miután Körmendi Lajossal, a Jászkunság hajdani f?szerkeszt?vel jó viszonyt ápoltak. Hogyan emlékszel vissza a tanárra, az emberre?

 

   – Csak gratulálhatok, így utólag, kedves Sándor. Az els? alkalommal Kiss Tamás költ? verseivel az érettségi bankett után találkoztam, megtisztelt bennünket a Tanár Úr verses kötetével, az “Égi T?zzel”. Azóta is gyakran forgatom. Néhány versét ma is könnyes szemmel tudom csak olvasni. Sorok a múló id?re, Apám után, Crescendo és sorolhatnám.

Nagyon kedves és nagy tudású ember volt. Szeretetre méltó nyugalom, béke, és olykor költ?i szórakozottság áradt bel?le. Végtelenül korrekt volt. Úgy megfeleltette id?nként a saját fiát, hogy csak néztünk. ? sem volt kivétel. (Az én osztályomban, ahol az irodalmat ? tanította, tanult a fia, Kobzos Kiss Tamás is. Remek osztály volt.) Feleltetés közben gyakran lehunyta szemét. Ilyenkor el?fordult, hogy megpróbálták kijátszani. Pár sor a könyvb?l és várták a hatást. A Tanár Úr néha elsiklott felette, de többször kifejtette, hogy ? nem err?l beszélt az elmúlt órán. A könyvb?l ? is fel tudna olvasni.

 

   – A debreceni irodalmi folyóiratnál, az Alföldnél nem próbálkoztál? Szerinted mi az erénye írásaidnak, ill. mi hiányzik kifejez?-eszköztáradból?

 

   – Nem. Se ott, se máshol. Igaz, van egy szerz?társam, aki sokáig próbált meggy?zni, hogy valamelyik folyóiratban meg kellene jelentetni néhány versem, segített volna. De nem volt bátorságom.
Erényei az írásaimnak? Van olyan? Ezt nehéz megfogalmazni olyan valakinek, aki inkább a háttérben húzza meg magát, s ha nem veszik észre, akkor elkönyveli, hogy nem elég jó, aki inkább magában keresi a hibát, s nem fogja az olvasóra az esetleges meg nem értettségét.
Talán a közérthet?ség. Igyekszem költ?i képeimmel is világosan kifejezni magam. Erényem talán még az érzelmi töltöttség. Sokak nem kedvelik. Szentimentálisnak nem sikk lenni, de szerintem, nem burjánzik túl a verseimben. Ám szinte mindig hallgatok a jobbító szándékú kritikákra, véleményekre és nem szégyellem átírni, javítani egy-egy írásomat.
A szabatosság, amiben van mit fejl?dnöm. Gyakran túlírom a dolgokat, és még sok más…

 

   – Nagyon jó honlapokat szerkesztesz, gondozol, milyen sikerélményt nyújt ez a terület? Mi ösztökél nem a legszerencsésebb szóval élve, erre az er?ltetett jelenlétre?

 

   – Köszönöm. Mármint a dicséretet. A blogozás, honlapszerkesztés is onnan indult, hogy nem szeretem, ha valami elvárható lenne, de nem tudom. Mégis csak felháborító, gondoltam, hogy nálam id?sebbek honlapokat szerkesztenek, én meg semmit nem tudok róla. Így mindent a saját nyomoromon tanultam meg. El?ször csak a verseimnek szántam. Majd elgondolkodtam, egy kis firkász honlapját a kutya sem fogja keresni, és unalmas, ha mást nem nyújthatok. Így jött az ötlet a versgy?jtésre, prózagy?jtésre. Minden a szerz?k engedélyével. Ahogy telt az id?, rájöttem, úgy egyértelm?, ha az id?közben felgy?lt írásaimat külön honlapon jelentetem meg. Így világossá tettem a régebbi honlapjaim f?oldalain, hogy a Cédrus versek, vagy a Villanások, mások alkotásai. Plagizálásnak lehet?sége sincs.
De a honlap is másképp szerkeszthet? és a blog is, na ezt sem akartam kihagyni. Nekem olyanok, mintha könyvek lennének. Ez utóbbira – nyomtatott publikálásra – nem telik. Összegezve, mi ösztökél a sok honlap készítésre? A kíváncsiság és a megújulás utáni vágy. Továbbá, és nem utolsó sorban, ha valamelyik elt?nne, akkor másik helyen még megmaradnak az írásaim összegy?jtve.

 

   – Mikor írtad els? versed? Milyen elképzelés noszogatott a folytatásra?

 

   – Még 1968 táján. Úgy két-három évig írogattam. Kés?bb, 1995-ben, beküldtem bel?lük néhányat a LITERA NOVA pályázatra. A pozitív visszajelzés bogarat tett a fülembe, de nem volt id?m foglalkozni vele. Néha, úgy félévente, egy verset papírra vetettem, de inkább köszönt?k, humoros írások születtek a munkatársak, f?nökök névnapjára. Nálunk hagyománya volt ennek.
Igazán a nyugdíjazásom után éreztem, hogy valami más, valami plusz kell. Valami komolyabb. A napi teend?im, családom és csipet-csapatom (öt cica, egy kutyus) mellett igaz soha nem unatkoztam, és nem unatkozom, de beszorultam az otthonunk falai közé, így az internet praktikus lehet?ség lett számomra. Az irodalmi portálokkal ismerkedve kaptam kedvet, ösztönzést, hogy klaviatúrát ragadjak…

 

   – Nemrég olvastam: kanadai kutatók földbe csapódott meteoritban a földi életre utaló jeleket találtak. Hiszel abban, hogy a földi él?világ egy nagyon messzi galaxisból származik?

 

   – Elképzelhet?nek tartom, hogy másik galaxisból származik a földi élet. S?t azt is, amit tudósok említenek, hogy akár párhuzamos galaxisok léteznek. Van valahol egy másik bolygó, olyan, mint a Föld, mert miért ne… az ellenkez?jét sem lenne egyszer? bebizonyítani.

 

   – Több portálon publikálsz, mit jelent Neked a Héttorony?

 

   – Egyre többet. Nívós alkotások megismerésének, tanulásnak lehet?ségét a nagyoktól, és ezáltal – amiben a szerkeszt?kt?l kapott segít? javaslatok is bele értend?k – a fejl?dés lehet?ségét. Nagyon tetszik, s ki is használom, a naplózást. Egyre inkább otthon érzem a falai, az alkotó társak között magam.

 

   – Ha egy lakatlan szigetre három könyvet vihetnél, melyek lennének azok? És ha három csatornát engedélyeznének, egy portállal, egy honlappal, egy tévé csatornával, melyiket választanád?

 

   – Várnai Zseni, Radnóti összes verseit és Kiss Tamás Égi t?z c. kötetét. Pluszban egy szakajtó memóriát, ami az infarktusom óta – érthetetlen okból – fogyóban van, a szórakozottságomat pedig nagyon szívesen itthon felejteném. De egy prózát – Margaret Mitchellt?l az Elfújta a szél c. regényét csak magammal vinném… még soha nem láttam filmen sem, és nem is olvastam. Ott lenne id?m és nyugalom rá.
A portálok közül nem lenne most tisztességes megneveznem csak egyet, több helyen vagyok, s ahol vagyok, annak oka van. A honlapok közül a Suttogó Árnyakat, a sajátomat.
Ez szerénytelenségnek t?nik, pedig csak praktikus; ide összegy?jtöttem egy tucat kedvenc szerz? alkotásának linkjét, zenei, és más linkeket, és könnyedén elnavigálhatok az oldalsávról vers-, és prózagy?jteményeimbe, portálokra. Szóval olyan kis mindentudó ez a lap.
Most lehet, meglep?dsz, de feltétlen természetrajzzal vagy állatvilággal foglalkozó csatornát választanék. Így a National Geographic vagy az Animal Planet lenne a befutó nálam.

 

   – Nehezen adsz fel dolgokat?

 

   – Igen. Amibe belefogok, igyekszem végigvinni.

 

   – Ki az a magyar költ?, ha van ilyen az értékrendedben, akit igazán, a szó szoros értelmében költ?nek veszel?

 

   – Radnóti Miklós.

 

   – Mi az, ami teljes kikapcsolódást nyújt?

 

    – A lírai zene. Lehet klasszikus, mai, retro. A dallam, dallamosság rám üdít?en hat. Ennek ellenére néha egy-egy rapet is meghallgatok, ha olyan a kedvem, de ne kérdezd melyiket. Nekem már megterhel? megjegyezni ezeket a leginkább angol, vagy angolra hajazó együttes vagy el?adói neveket. Ha nem intellektuális oldalról nézzük, akkor a porszívózás, mert közben semmire nem kell gondolni, szabadon járhat az agyam.

 

   – A mai nevesebb alkotók közül ki van rád hatással?

 

   – Vannak szívemnek kedves versek él? kortárs költ?kt?l, de leginkább a már eltávozott Várnai Zseni versei azok, amik igazán gyerekkoromtól hatottak és ma is hatnak rám. A mai, él? szerz?k egyike példaképem.

 

   – Ha választani lehetne, újrakezdenéd-e az életed?

 

   – Nem. Az már nem én lennék. Szeretem a családomat, a gyerekeimet. Ha újrakezdeném,  nem biztos, hogy ?k lennének a családom. Szerettem a munkámat. Labor-technikusként kezdtem a Biogal-ban, voltam öt évet a Vízm?nél, azután vissza a régi helyemre, a Biogal-ba, új nevén TEVA, azon belül három helyen dolgoztam. Megbecsültek és szerettek. Ez éltetett. Talán a több éves környezetvédelmi el?adói státusszal lecserélném a technikusi munkámat. Szerettem, izgalmas komplex, változatos munka volt. Ma is szeretettel és nosztalgiával gondolok a TEVÁ-ra.
Köszönöm, hogy szerény személyem interjúalanyod lehetett.

 

   – Igazán nincs mit! Akkor, kedves Zsanett, végezetül kívánok minden jót, és nagyon szépen megköszönöm tartalmas, kimerít? válaszaidat!

Legutóbbi módosítás: 2011.06.20. @ 16:52 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.