dr Bige Szabolcs- : Szinte nyár (Aproape vară)

– írta: Simona Cratel /LiterNet.ro 2011.06.18/ *

  

 

      

    Az Isar partján ül egy férfi ráhajolva a gitárjára. Régi, nagy szerelem lehet. A hangszerből lágy, érzelmes, felkavaró dallam árad. Itt-ott emberek párban, négyesben, vagy suhogó egyedül bámulják a vizet. Arccal a folyó felé. Ülnek mereven. Nehéz volt a tél. És hosszú.

   Fehér kavicsok szikráznak a napon, a vízen hullámok játszadoznak a csillogó fénnyel. Vadrécék, párban, úsznak egyik partról a másikra eleséget keresve, lebukva néha-néha a víz alá. Semmi nem mutat arra, hogy ezek a víz alatti beavatkozások bármilyen eredménnyel is járnának.

   Csend van, a beszélgetések oly halkak, hogy nem hallani sem lehet. A víz felé forduló testek is mozdulatlanok. A folyó meg csak folyik. Egy férfi fadarabot hajít a folyó közepébe, hogy a fekete labrador ússzon utána és hozza ki. A tanulékony állat sietség nélkül úszik oda-vissza. Teljesít. A fadarabot gazdája lábaihoz helyezi.

   Egyszerre mozgás támad. Fekete kalapos fiatalember lépked lefele a partoldal lépcsőin, és elhelyezkedik a többiek között. Mintha betanult szerepet játszana — kis késéssel, ahogy a mozdulatai jelzik. Teste végül ellazul. A vizet kezdi nézni mozdulatlanul, és mosoly terül szét az arcán.

   A víz csobogása elnyom minden beszédhangot. Az érzelmes-szomorkás dallam azonban mindent betölt, elnyomva még a folyó zúgását is, ahogy az habot kavarva a völgybe igyekszik. A férfi csak befele figyel, a gitár fölé hajolva. Egyedül őt nem vonzza a folyó, s a csillogó hullámjáték. Régi, nagy szerelem lehet.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:17 :: dr Bige Szabolcs-
Szerző dr Bige Szabolcs- 617 Írás
Teljes nevem Bige Szabolcs Csaba. Orvos vagyok, nyugdíjas, Marosvásárhelyen végeztem 1960-ban. Most Olaszországban élek.