Csillag Endre : Örökké…

őrzöm tested melegét,

hallom intelmed szavát,

érzem lágy simításod,

éjszínű hajad illatát.

látom, ahogy munkába sietsz,

varrsz sietős precízséggel,

olvasol, mélyen átélten,

foltozol kopott ruhát.

Örülsz fiad sikerének,

és búsulsz, mikor elbukik,

küzdesz a megélhetésért,

ahogy iskolába menet finom kezed,

csészémbe kávét tölt, és

hallom félt ijesztgetésed:

fiam, kiugrik az öltés

a varrógépbl, hogy ne kapja el kezem

a berregő masina.

látlak ősz hajaddal,

ezer ránccal, összementen,

látlak élettel telten,

apánkat várva, mindhiába,

de csodákat remélve,

igen, én is hallom a zajt,

vélt lépések zaját,

a füledbe osonó neszt,

s ahogy átkozod Voronyezst.

hallom csengő nevetésed,

tiszta érzelmektől zengő,

vidám és szomorú dalod,

hangod, mely tiszta volt és szelíd.

Minden nótád tudom,

és szinte visszhangozva,

csak úgy „körülötte-mellette”,

hamiskásan,

naponta dúdolom.

 

Legutóbb szerkesztette - Csillag Endre
Szerző Csillag Endre 140 Írás
Amatőr módon írogató nyugdíjas vagyok. Követek el verset is, de igazán a kisprózában érzem jól magam.