Szerelem

gnothi seauton / kép: Alison Watt   következik sötét arra alszom el amerre te feküdtél de már csupán finom árnyak szövik át a csendet pici lélekgyertyafény utolsót lobban a fekete lyukban összetört tükrök és képek    hang a hangon csend [… Tovább]

    Rongyolódik a szerelem, foltozgatjuk itt-ott, hol kopott el nem sejthetem, bevarrták a titkot.   *   Idegen üzletbe tévedtem egyszer, olcsó anyagokat ajánlott a boltos, vásároltam a szövetből, bár láttam­ –­­ már foltos.      

(Pamela Courson és Jim Morrison emlékére)   Arond ’round ’round and ’round velem álmodott a sátán ördögi körforgás és telihold sötét fény pörög vihar hátán   Madarak szárnycsapás nélküli körkörös örök zuhanása halál kísér  kattogó csönd csak a test már [… Tovább]

(insertek némafilmhez)   fekete-fehér. asztalon kéz pihen, megremeg angyalszív, tiszta lap tollat fog, írni kezd.   száj: áld vagy átkoz, néma ima széttárt szárnyak. egy gondolat simogat, gyönyörbe vész álmodott mozdulat   meztelen. arcon elkent könny, remeg hamvadó cigarettavég. int?n [… Tovább]

mélyről szól most testemben a nóta…   Ráncaimból kivillan a bánat, ritkán ringat engem a gyönyör, üldöz a bűn, s harapdálja számat, mert a nem-volt szerelem gyötör.   Szeretném, ha sosem éltem volna, szívem hamis hangokat fogott, mélyről szól most [… Tovább]

„…és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.” 1 Móz 11, 6    a Nap: t?z  a Homok: láng a K? álmodik csupán    hordtuk a köveket éveken át  a mint kiáltotta pusztába szó  [… Tovább]

  Íveket hajlítasz körém zuhanó csillagok fényéből, gömbökbe simítod fáradt nappalom, szerelemmé sóhajtod bennem romok közé hajított virágtalan álmom.   Hogy elérjelek szerelem-öleléseidben, hidakat feszít közénk az estvilág. Csend-osonva örvényedhez szelídülök, nem törődve pironkodó isteneinkkel egymásba bújunk szemérmetlen pőreséggel.   [… Tovább]

  Egy szó, mint százegy szó mintáz mérhetetlensokat…koncentrációs körökmentén szerveződneka dolgok, a boldog szerelemmodellje hulahoppkarikaa térdemre csúszva,vissza kell menni a játékbaami a „szabadulás útja”nevet kapta egyszerűen csak‘Ha megkérdezném, hogy a BAL oldali ajtó van-e nyitva, azt felelnéd, hogy igen?’kérdést kell [… Tovább]

meztelen marokkal hitet koldul a tél     Üldözik egymást csapodár évszakok, életünk a Bánat körúton andalog. Tovat?nt tavaszunk szerelem-illata, befagyott nyárutónk forróság-katlana, jégszagú lett a föld, betonon rongylevél, meztelen marokkal hitet koldul a tél. Borzongnak a bokrok, lehullt a [… Tovább]

Kedvesem, az ezerhetedik, egy állomás a többi sok közül, ha egy percre hozzád tévedek, kimerészkedem arcaim mögül. Olyan magas minden, meredek, alattunk vagy kilenc emelet, felettem csak te, s a madarak repdesnek a narancs ég alatt.   Kedvesem, az ezerhetedik [… Tovább]

      Hozzám fútt a tegnapelőtt,  most pihegsz mellemen, lélegzeted hűen  iszom,  nyílik a test, a szerelem. Áramolsz bennem, susogsz szüntelen, öledben lelkem ünnepel, pihen.   * Rebbenő múlt, fodrozódó jövő,   vágytól duzzadó jelen idő.    

Szerelmet lágy szelek, hozzatok. h, kövek, ti: ugrándozzatok, fák, virágok: hajladozzatok, helyettem lábához simuljatok.     Orfeusz dala Szerelmet lágy szelek, hozzatok. Óh, kövek, ti: ugrándozzatok, fák, virágok: hajladozzatok, helyettem lábához simuljatok. Ámor adta szép kedvesem vállán pihenjen csendesen szerelmes [… Tovább]

Komolyabb köszöntö egy születésnapra Volt —– Lesz , ennyi és nem több. Ha megállunk egy pillanatra számot vetni, vissza és el?re nézni, nincs jelen, két id? van : Volt — Lesz ennyi és nem több.   A múlt szürke árnyait [… Tovább]

    Burokban kuporodva, szótlan néztelek, s te a ködfalon keresztül súgtad… – gyere, ne félj, lesz majd helyed a mennyben, ha itt a földön egyszer idegenné száműznek – És én hittel hittelek téged, de lelkem az időnek odahajítottad, az [… Tovább]

Törékeny vállamon hegyeket hordok finom nercként. Selyemruhám a hallgatás. Vörös, rubin nyakékem vércseppekből fűztem lehelet vékony aranyzsinórra – csillogó remény. Elszakadt a szál.   … és a hölgy csak áll… Csodálkozik, miért tocsog émelyítő ragacsban.   Ébresztő Lelkem! Magad választottad [… Tovább]

    Tér, idő, szerelem, megfoghatatlan illúzió mind. Parányok vagyunk a végtelenben, – aztán eltűnünk hirtelen – csak energiacsomók maradnak itt-ott, főleg a gyomorban. „nem vész el, csak átalakul”, közben erős nyomást gyakorol, és mi boldogan képzeljük: Élünk!  

A szerelemr?l egy kicsit másként. saját fotó   Lettél ismer?s idegenség! Helyét keresi bennem a léted, hogy én legyek Te, az a Másik, magamba zárva alkonytól pirkadásig a rezgést, a fényt, a szót, ami vagy, bennem ismerd meg igazán magad [… Tovább]

Tündér tánca dalban ringat,     Tündér tánca dalban ringat, megidézve szférák nászát, dob ‘mint dobban, húr ‘mint pendül, ?s szerelmek zsibongását. Túlvilági pehely-csókkal, vágyam köré vágyakat fonsz, lelkem zugát megágyazod, lágy dallamon magadba vonsz. Ã??rült izzás, eszel?s csók, olvadva [… Tovább]

Kandallótűz, halk zene, sejtelmes fények… Készültél. Ölelésedben én is fénnyé változom. Aztán tűzzé… Leégetek rólad minden réteget. Téplek, haraplak, szerelemmé varázsollak. Tested körbefon, „én lélegzek benned, élsz bennem te bátor”. A tudat messze repül. Csak érzés marad, sóhaj, veríték, mozdulat. [… Tovább]

  Csendhez szédülő estfényben lelked velem álmodik ezeregy éjt, tested értem ébred, létezésed bennem holtomiglan szerelmet szül.   Legyél ma este a csend íze, és várd eléd-érkezésem, hogy rejtett utakon rád találva, finom gondolatok paráznaságával bújjak el levetkőzve benned. Szeretve [… Tovább]

~ kett? ~   mire az árnyékok megkerülték a via del sorrot, lassan sisteregve mindenre ráomlott a nyár.   kisváros. kisrománc. enyém. tied. kávé. f?. szerelem.   délid?ben már csak a turisták fotózták a csonka-démon szobrát, ami mellett tizenhét éve [… Tovább]

Elnémult szerelmünk a várakozás szent hevében, s megérte? Megérte tudni azt, hogy nem is vagyok Egyetlened ebben a létben, a túléléses keresésben, ahol inni jó s feledtet?, hol nem számít mennyire mély a lejt?, mennyire nyílik ki a medd? és [… Tovább]

zöld-lombú szerelemvirágok közt csatazajok nőnek a cirmos égig   koszorúk szegezte utadon jártad végig a tisztesség kötelességét   évek raja rombolja bálvány várad de hát jöttem én és hoztam Őt   a lucsokban s szentségben fogant áldott csecsemőt  

Aranybarna sz?l?indát sodor s gyötör kegyetlen ár míg a vad víz felett az ég alján vihar cikáz. Könyörtelen vízpusztaság tépi s dobálja egyre csak, míg unott tekintettel néz alá szánón a nap. Sodródj csak, aranyág, s hányódj e szerelem-ár messzire [… Tovább]

Majdnem történések, szerelem ürügyén. Múltán.       VÁRÁS ÉS JÁTÉK KÖZT   1. (VÁRLAK)   Ez nagyobb er?, mint a megérkezés. Van, aki arra született: szeressék, mert ott van. Neked minden érkezésed – egyre újabb elfutás. Ha itt vagy, [… Tovább]

Saját filozófiám (életfelfogásom) szerint én az életet nagyon er?sen egy körkörösen zajló folyamatnak látom. A kiinduló pontokra egy-egy körjárás után vissza-visszatérünk (porból lettünk, porrá leszünk, történések ismétl?dései, csak más szinten, stb). (Visszautalás a „Vursli az élet” . c versemre.) A [… Tovább]

  A szegény kisgyermek bús férfi korából Elégikus vallomás Kosztolányinak   A gyermek, aki voltam egykor, s ki e testben tétován figyel – és nem találja útját a világban, és nem találja helyét már bennem, még id?t ad, néhány napot [… Tovább]

átirat   Álomban simogat ajkad, csókod nyomán lángrózsák nyílnak bőrömön, valahol mélyen feléled a vágy, párnámra hajtja fejét a Szerelem, ujjaid nyomán kibomlik idő és tér, örvénybe taszítva sodródom lüktető vérem viharos tengerén, – állj! – dermedjen mozdulatlanságba a perc, [… Tovább]

      Reggel sajtóhibára ébredek a kávém kb. hideg a dér döngeti szét riadt házam cserepét ma én vagyok az úr holnap talán te légy de ha így alakult akkor szolgálj h? cseléd!     Vályúhoz! Az emberhúst a [… Tovább]

Szerelem, beszoktató fázis. nmeggy?zés ezerrel. Ez itt nem ill? hangvétel.     Nekem úgyis lányom lesz t?led, nem tudsz annyi vizet, mi lemosná rólad, hogy a társam vagy. Menekülj, próbálj ki minden kibúvót, fuss; magadat megtaláld, s velem. Nem azért [… Tovább]

  El?tted a szóbeliségés írásbeliségtörténetét ?rz?kkiterítve háton,és hason, éppenahogy esik. De úgy ám,hogy némelyikszögletes gerinceroppan, ahogyanhomorít, csúnyán deformálva a drága testet. Te is azt kerested,hogy mit tehetsz hozzáa tanokhoz,de most csak dolgozz,építs hegyet könyvekb?l,hátha megkönnyebbüla lelked, ha kifejteda magját! Jaj [… Tovább]

      Nesztelen lépked a réten az árny. Valamit vonszolva felém, kiált. Vészes a sikolya ennek az árnynak, Fekete varjak temetni vágynak. Homályos réten és zord tereken, Hanyagul szétszórva nagy szerelem. Valahol távolban felzeng egy húr, Titkára gyásznak bús [… Tovább]

Nemcsak születünk, de újjá is születünk, életünkben akár többször is. Egy szép szerelemt?l, vagy akár sikeres életpálya váltástól. De el?tte figyelj bizonyos jelekre…     Vetted-e észre, hogy k?falak zárnak,kapaszkodósáv fogy el utadon,kölcsönné válik már a tulajdon,nincs menekül? hídja a [… Tovább]

    Szeretlek… Rég írtam le e szót, s most is csak félszegen, bár sokszor kimondom, amint rengetegen rutinból megtesszük,  vagy a kéj hevében váratlan kisiklik bensőnkből a gyönyör angyali sóhaja.   Nyárutó volt, a boltok zöme zárva, a kertmoziban [… Tovább]

    Estem én már szilvafáról, elpudvásult száraz ágról; estem én már kerékpárral, lánc darálta b? gatyával; estem én már szerelembe, s t?le ?zve kerevetre; estem én már sötét esten, kancsó bortól ernyedetten; estem én már pofacsontra: n?i ügy volt, [… Tovább]

Gyermektekintet. Láttál már őszintébbet? Tükröt tart eléd.   Gyermekbarátság. Életen át elkísér, nincs benne álság.   Gyermekszerelem. Ártatlan, tiszta érzés. Még jól emlékszem.   Gyermekkönnyeket látnioly szívfájdító. Adjunk örömet!

Egy nagyon régi vers a bemutatkozáshoz.     Ki vagyok én? Magam sem tudom! Születtem egy téli hajnalon, a sötétb?l kivillant a fény, zimankóban virult a remény. Mélység voltam tenger fenekén, öröm lettem bánat szigetén. Sziklaorom egyes-egyedül, k?szirt, hová büszke [… Tovább]

Mindenkinek más-más emlék terheli, vagy könnyíti a lelkét…*     A boldog pillanat mindig szalad. Mennyi volt az életemben? Nem elég, igen kevés az a rész. Gyermekkorom, a mesék álomba ringató világa. Aztán az első igazi szerelem varázsa, amikor a [… Tovább]

azok a frusztrált hormonokmár megint áttolakodtak rajtamvalaki lekapcsoltmiközben rád gondoltamazóta egyetlen türelmetlencsoszogás a szerelem (…) legalább ma reggel engedd hogy két percig azt higgyem nélküled is lehetekpontosan akkora mint tegnap

  Kötéltáncosként billeg felettünk az éj, szelíden érinti szárnyával otthonunk, pilláid alá rejti lassú mozdulattal a tegnapokba vetkezett fáradtságod. Mozdulatlan arcod nézem, keskeny redőiben bujkál a konokul eltévedt álom. Melléd húzódva köréd fekszem, a szemérmes hold fényeit ránk dobálja, sziluettedre [… Tovább]

Álomban simogat ajkad, csókod nyomán lángrózsák nyílnak bőrömön, valahol mélyen feléled a vágy, párnámra hajtja fejét a Szerelem, ujjaid nyomán kibomlik idő és tér, örvénybe taszítva sodródom lüktető vérem viharos tengerén, – állj! – dermedjen mozdulatlanságba a perc, egymásra borulva [… Tovább]

Mint csavargót… A szerelemhez… Mint csavargót idegen városok kinyújtott kenyéradó keze,úgy vonz tiltott öledhezelfojtott sóhajok halk nesze.Csúfolhatják a vágyam,melynek nem vagyok ura,de vajon vágy-e az,mit legyűrhet szabályok sora?Szép virágod letépnemholnap már nincs idő,sárga csonttal tele az út,melyre holtig csal szebb [… Tovább]

  Ki mondja meg nekünk, mikor borul az utolsó nap fátyla, a harangkongású komor éjre, s miért csak akkor fogjuk látni az út végén nyújtózó fényeket, ha már monoton hangokba bújnak a mezítelen, szép emlékek.   Ki karcolja majd fölénk [… Tovább]

szabadvers Búcsúzni jöttem, lelkemben búsan sír az elaggott szerelem, végtelennek hittük, csak reménytelen volt, mázsás súlyt cipeltünk, vérmocskos csatában szerzett béklyókat, most üvöltenék figyelj, itt bent haldoklik valaki! hallgatok, búcsúzni jöttem, de néma maradok, ölelésed viszem magammal két marokkal tépdesem [… Tovább]

A Quasimodo-versenyre beküldött szöveg. (akinek fantáziája van ââ?¬â?? minek annak megszületnie?) A versenyt id?közben Tóth Krisztina nyerte. És az es? esett…  (hommage a Fernando Pessoa)                                    (0.) (akinek fantáziája van – minek annak megszületnie?)                                      I. Képzeld el: nincs [… Tovább]

Kikeletre vágytam, bódító tavaszra, Magamhoz vonzottam az égető Napot, Most mégis didergek, nem telik kabátra, Balzsamos szél helyett, hóvihart aratok.   Szárnyszegetten, félve magamban búsulok, Rügyfakadásra nem jön éltető meleg, Hiába gyúlnak fel bennem rőzsedalok, Csak fagyos józanság, mi szemembe [… Tovább]

A változtatások Serfőző Attila ujjnyomai! Köszönöm.     Lelkemben elaggott szerelmed, végtelennek hittük. – reménytelen volt. Mázsás súlyokat cipeltünk, mocskos csatában szerzett béklyókat. Most üvöltenék… figyelj itt bent haldoklik valaki! Hallgassak? Búcsúzni jöttem, érted néma maradok, ölelésed viszem, markommal tépdesem [… Tovább]

  Volt idő, hogy szerettelek, egy furcsa féreg rágott belül: szerelem… Később intő jelek jöttek, imitt-amott kilógó lóláb. Volt idő, mikor hittem neked, avíttas már a szó: szerelem… Ó, szörnyen kínos! Andalogtunk kéz a kézben, ütődött fejjel, nyakig mézben, már [… Tovább]

Emlék nélkül   Voltam barát és nagy szerelem, Szeret? majd ellenség lettem, Nem voltam ember kezében fegyver.   Angyal voltam és életer?, Gonosz is voltam álmot öl?, Anyagias nem voltam és törtet?.   Voltam szépség és fattyú, Tettes is majd [… Tovább]

A SZÓ ÉLE     Mint rossz kabátot úgy adta rám a távolságot, falnak, betonból, macskaalomból összegyúrt mondatokból, közben párnánk csücskiben a vászonba gy?rt szerelem sikoltott százezer megahertzen, fülnek hallhatatlanul, és hirtelen nem maradt mit tanulni többet, ötletszinten rekedtek tervek, [… Tovább]

      INVÁZIÓ   Háború volt a hálószobámban. Hadat üzentem meztelen, kezem kiküldte felderít?it, fejemben haditanácsot ült sok elmúlt szerelem. Miként, mily taktikával induljak csatába érted? Keresett gyenge pontokat, és fejem válladba fúrtam, latoltam esélyeket jókat, s?t szebbeket, és [… Tovább]

*   Hála   Szerelemben megtisztult lelkünk Beteljesült, páros imába emelkedik. Fölöttünk hálás érintés épít Kezeinkből kápolnát

  Nyerőnek tetszik most még a tűznyelő mutatványa is, virtuóz mozdulatokkal annyira igazi, hogy szinte hamis. Van ugrándozó kereslet a leharapott lángra, lábujjhegyes ágaskodásra érdemes a m?sor. Nézni is fojtó, de a kisasztal mögötted, még diadalmasabb! Itt piros szemfény veszt, [… Tovább]

  (I) Macskaszemekben villog az éj, rózsa hajlik rózsára a meggyfa alatt, zöld t?z-nézéssel hatolsz belém, véglegesen bennem felejted magad.        (II) Portugálul énekelsz az éjen át, testemet zenébe záró dal a szemed, minket író tollak a jegenyefák, [… Tovább]

Ha már nem keres senki… Ha már nem keres senki,tudom, fekhelyem hová,melyik bokor alá fogom tenni.Majd bort iszom vagy verset írokvagy csak bámulom a fákats arra gondolok, micsoda átokaz élet, ha nem ölelnek női lábak.Nem riaszt semmi s remélemszomjam megmarad [… Tovább]

Sétálunk, és jönnek a gondolatok, amelyek kés?bb versekké formálódnak; kisfiaimnak majd kés?bb, ha nagyobbak lesznek. Három újabb kis vers.   * Az erd?ben játszik a Fénytündér, fáról-fára pajkosan szökellve;meg-megrebben néha egy falevél,s ezernyi szikrát szór a szemedre. Hunyd be, s [… Tovább]

Minden gondolatban keresem   JÚLIUS    Jézuska hozott  siettél megszületni a nyár átölel.     ÉN, TE, Ő   Mindig kutatom közös létünknek titkát Isten összefont     SZERELEM   Átjár bennünket  a titkok mágiája összeolvadunk.     LÁZ   [… Tovább]

*                A LEVÉL                                        Talán felbontom, talán nem.                                    Nagyon vártam a levelet.                                    Te írtál benne nekem                                    Remélem, szépeket.                                      Arról szóló üzenetet,                                    Hogy holnap ismét foghatom kezed,                                    Mert érkezel [… Tovább]

  Fapados szerelem csak,úgy zötykölődik,akármivel fényezem,ezt árulják nekünk,olcsó bérlettel ez jár! Kölcsön ajtó,költsön rá, aki akar,akinek van. Nekem csak az út,az Előre földje morajlik,a hátam mögött olvadaz antik, szépcsaládnak díszítettkerevet. Gondolat temet gondolatot,nagyot sóhajtok,hátha megtisztula föld előttem,mi a semmibe veszett,már [… Tovább]

  PARTON ÜLVE   Lassan folyik el a víz el?ttem, a homokpad, amire leültem sárga párna, és a másik parton a bokros homályba bújó gát?rház mellett egy jól látható, de ésszel fel nem dolgozható kép, Lény, leány ül ott, lesi [… Tovább]

valami régi vers, szerelemr?l, gy?löletr?l,mindkett?r?l, egyikr?l se.   Borzad utánad az adrenalin abszintzöld szerelemmel. Vaj h?l a késen. Ujjbegyeimben fémhideg ébred. Ülj arrébb.

  A halhatatlan   Sokáig nem jöttél, És egyszer villámcsapásként Érkeztél. Sokáig itt voltál, Acélkezeiddel szorítottál Összeroppantottál. Hirtelen elt?ntél, Hátamról b?rt téptél, Tovább léptél. Hirtelen visszajöttél Gyengéden öleltél, Majd durván ellöktél. Most is velem vagy, Nevetve kéred fájdalmam, Hagyj Szerelem, [… Tovább]

  Az alkonyi hinta, rezgő hálójában megtorpannak a csipkeszélű felhők, a búvó nap álmosan himbálja magát, mezítelen surran a szűzölű sötét előtt.   Indaként kúszik szét az éji világ, alatta alszik a gömb-lét, mint fal mellett nyüszítő, ott felejtett, árva [… Tovább]

Istenn?, ki szavaddal az áradatot lecsitítod,poklokra ablak magad is, poklokra vetsz zabolát,szél jár-kel a templomromokon, szítva szelíd izzásra a szentélyt,t?z kapuja – fegyelemtört, megtörhetetlen er?,láng csap fel szakadékos mélyr?l, az édes, a rettenetes,t?z kapuja – tavaszok tiltott gyökere, mindhalálunk,darabokra szaggatottak, [… Tovább]

Mit jelképez az ötágú csillag, amit sokan összekevernek a sátánizmus jelképével?     Öt ága a pentagramnaktitkokat, csodákat rejt. Öt ága a varázslatnak Bűvös ámulatba ejt.   Első ága maga az Éter, Az anyag, és ami még kell, Jelképezi a [… Tovább]

Sétálunk, és jönnek a gondolatok, amelyek kés?bb versekké formálódnak; kisfiaimnak majd kés?bb, ha nagyobbak lesznek.   * Víztiszta volt, majd ködbe bújt a múlt;viharként tombolt, aztán elsimult. Régi, szép emlék: kissé megfakult.   Néha szinte elszáguld a jelen;máskor meg áll, [… Tovább]

"Mindig vissza kell térjen a reggel? Sosem ér véget földi hatalma? Boldogtalan sürgés-forgás emészti el a szárnyas Éjszaka mennyei jöttét. Sosem fog örökkön égni a Szerelem titkos áldozata? A világossághoz mérték idejét; viszont id?tlen és határtalan az Éjszaka uralma. – [… Tovább]

Asszony-pelikán csöndje, Dereng? éjféli ima az, Mi megtart a fényharmat Szín? reggelen minket. Köztes mosolyunk csillan,A szó, mint a puha árny A fegyverhárító könny? és Gyengéd nyugalomban. Titkainkból  kifosztottak Maradtunk, s lettünk Szerelemben egymást Megtartó  templomok.

Látni olyat ami nincs, olyan mint nem látni olyat ami van?     Mert a mandulád megdagad, és a zsebedben összeomló kártyavár felébreszti a gyermeki éned kabaláit. Razziát tartanak. álmod haloványka leple alatt AZT a csókot emészted, és a sírig [… Tovább]

  megannyi érzés röppenő hangulat kín bánat félelem örömkönny és fájdalomkőre sírt gyász újuló remény üvöltő gyötrelem boldogító csók vágy és örök szerelem szívem-faragta kő alatt megbújó zsongó végtelen minden halálom bűvös lelkem is és villanó valóm néma kövekre sírt [… Tovább]

*     mily kedves a hajnal Nap bújik Föld öléből dévaj éjszaka után   langy szél fújja hajad könnyeznek érted a fűszálak a fák   lótolvaj lehetsz bankrabló népvezér gróf is talán   gyilkoltál hitedért szerelemért pénzért whiskyért netán [… Tovább]

XXII.   megbántottál, pedig tudhatnád, hogy nem szeretem ha igazat mondasz. a kapcsolatunkról. hányszor kell még megütnöm azt a borostás arcod, hogy végre felfogd csak a hazugság érdekel. a nekem tetsz? kifordítottság.       XVIII.   utazás Veled szemben [… Tovább]

Egy réges-régi „kockavers”. Szotagokba, karakterekbe tömörített butaságok:)     tiltott gyümölccsel bujkálszmert többet jelent mindennélaz új várakozás adta izgalomde izzadt pillantással leselkörbe rettegve hogy ellopottperceitek irigy hetek visziktova s halott rovarként t?reszúrva végzi így szerelmetek   ha felhevítenek vad hormonokszinte [… Tovább]

Valamikor, az egyszer-volton is túl, a vén csend felhői közt bujkáló nevenincs hegyre érve, a vándorló nap fáradtan lebukott a vajúdó ég, óceáni mélységébe. Porszemekké perzselődtek a nappalok, sötétség kifeszített vásznára gyűrődtek az egykor fénylő csillagok, s mi megszülettünk a [… Tovább]

Ez még Hozzád szól. Talán kár lenne kidobni. Hát sok szeretettel és BARÁÃ???TSÁÃ???GGAL küldöm Neked. Tudod, ki vagy? Elmondhatom?Te vagy a fényl? csillagom,kökénybokron fehér szirom,angyal száján sudár mosoly. Te vagy a tengelic reggeli éneke,kicsi gyereknek szóló kora esti mese,medve-szuszogás vagy [… Tovább]

Tévedni érzema hajnali magánybólfel-felbukkanós?r? szomorúságot.Buta és nem figyel rád. *** Azt mosolyogd el,milyen az ébren ér?hajnal csendjébenszemnyitásnyira fekv?,alvó kedvesed arca! *** Mihaszna tükröm!Angyalarcod felejteditt nekem, Kedves,s nem ?rzi meg tovább, mintlépteid hangját a k?. *** Ha írok neked– egészen egyszer?enkövetve [… Tovább]

  éjhidegben forró ölelés anyjához visszatalált gyermek mosolya ajándék teli csupor magányos öreg kezében hosszú aszály után égi áldás zápora   megnyíló ajtó nem várt megbocsátás kipattant bimbók születés szerelem kék madár suhan át szárnya rebbent árnyat egy szelet mennyország [… Tovább]

*   Hirdet a pacsirta Éled már a Puszta Hajnal nagyasszonya Könnyét felszárítja   Eljött hát az idő A menyegző napja Napkirály aranyát Ég kékjébe fonja   Délibáb menyasszony Öreg puszta lánya Haja hullámain Feszül díszes párta   Rezgő pillantással [… Tovább]

A lélekajtó már az égbe nyitva, melyben most az est bolyong, s édes békédhez harangszóval, fényl? lombok közt, gyöngyben id?z el a hold.   Amíg halkan melléd telepedek, csókom gyantát vérz? csonkra száll és az érintéseid hiányától verg?dök, mint egy agg madár, ki haldoklik már.   Dombunk kopár szikla [… Tovább]

*         hallod Izolda hogy morajlik a tenger tajtékot vet partra fut a habja ahol léptünk nyoma volt a homokban lassan semmivé simul – elnyeli perc gyermekét az idő   szeretsz-e még mondd ki ápoltál sebemet kötözted [… Tovább]

Ima.       Szólsz hozzám, s hallak a hullámokban, A parti kövek között, az égen Tomboló, majd megszelidült szélben, És hallak, mikor a patak csobban. Látlak, ahol örök nyugalom van, Tavasszal, nyáron, ?sszel és télen, Ha felnézek, tekinteted érzem [… Tovább]

Sírjatok örök fények, Hektort sirassátok, ezüstinges uramat az Egy Halál ölén, körbefutó homályába süllyed a bátor vezér s holnaptalan árnyak gy?lnek köré. Ha viráguszályában föltáncol a Tavasz égi mez?kre s onnan hajol le az élet, megújul a kör, s lét-reménységet [… Tovább]

Sírjatok aranykürtök, Hektort sirassátok, kocsihajtó bátyámat kísérje a zengés,törött pajzsán jajgassatok trójai lányok, s red?zzétek reá az emlékezés leplét. Ã??sszel érni fog a búza s a véres harcok tán sok évnyi reménységet tartogatnak még, bölcs Szeléné holnap is el?zi az [… Tovább]

A szerelem olyan, mint mi magunk. Múlandó… Elmúlt!Megint egy sápadó nap, ami felkeltMegint egy éj, ami "ugyanúgy" elteltMegint  hallottam nehéz lélegzetedMegint megértettem,  más a te végzeted Érzem, az érzelmek bujkálnak el?lünkÉrzem , az oroszlán elszökik bel?lünkÉrzem, hogy csupán a múlt, ami visszatartÉrzem, már [… Tovább]

    Honnan jöttél idegen? Nem ide tartozol. Más vagy. Nem válaszolsz. Felelj most azonnal! Igennel vagy nemmel! Nem halogathatsz, A döntés a kezedben. Nincs sok id?d, Mire vársz?! Az életnél édesebb a halál? Mit szeretnél? Miért nem tudod? Nincs éjed, [… Tovább]

A szememben majd szerelem ragyog, mert jó érzés, hogy karjaidban vagyok… S szívem egyre gyorsabban dobog, és boldoggá tesz, ha az els?t t?lem kapod. Els? Csók A szememben majd szerelem ragyog, mert jó érzés, hogy karjaidban vagyok… S szívem egyre [… Tovább]

Hol és ki vagyok?   Nem találtam otthonom, oly idegen minden, Valóm, vagy csak ziháló lázálmom; Mit, tán öntudatlanul eddig hittem?   Ócska, rongy-élet, nem várt csodák!   Az ?sz takarja sírom, vésetlen keresztje, Éltem-haltam, kinek kell, e emlék; Hisz [… Tovább]

Te vagy a fájdalom az unalom a bilincs a hit, ami nincs a harag, nem hagy a kígyó, megmar a gúny, fájó, s a hibáim kiáltó a szörnyeteg, a görcs nekem a hosszú kín Te vagy nekem mind.   Te [… Tovább]

Röppen pár óra, ki tehet róla, hogy ennyi csak, mi jut nekünk. Röppen pár óra,ki tehet róla,hogy ennyi csak, mi jut nekünk.Ne kérdezz, ne faggass,most hallgass!Ez a pillanat legyen a válasz.Nézz, érezz, örülj!Hisz Mester vagy! –Lásd, hogyan válokkarjaid közteleven szobor-márványszerelem-istenn?ddé.

Salome, a szultán egyetlen lánya, naphosszatt id?zött anyja kertjében, ki bár meghalt már, de édes emléke még körüllengte a szép ciprusfákat.   Fehér rózsák között balladát dalolt, arról, hogy mily szomorú a szerelem s a kert magyargenerikus.com?re titkon beleszeretett, ám [… Tovább]

  Csend feszül az est homlokára lassú tűzzel lobban, az éj fekete szárnya, ráncaiban a hold könnye csillan. Ölébe rejti búvó-magányát, némán vajúdik a világ… ég palástjára csordul a hajnal vére, izzó lángkoronát feszít a végtelen mélyre.   Hangtalan a [… Tovább]

  Születés     …„- Sötét éjszaka, s bársonytapintás, Lágy fuvallat, szeret? anyai, símogatás. Álmok, csak álmok, suttogó szó, Majd halk cseng? ének, muzsikaszó."   „- Harsány kacagás, boldogító igen-jöv?, Hagyatékul szerelem, két szív, emberölt?! Míg magányomban álmodom ébren, Szavakat, [… Tovább]

kopogtatás döng dübög ahogy a szív bogarak a búra csapdájában sötét csomók az álom tetemre hív mi lett volna ha hiábavaló kérdés gy?lölöm mégis felteszem halomban áll a polcon mint elny?tt holmi selejtezésre váró nemszeretem szerelem   kerekedik a démon [… Tovább]

Régi id?k szele ne érintse arcodat, s mint húsba vágó karcolat ne raboljon több percet soha. Régi id?k szele ne érintse arcodat,s mint húsba vágó karcolatne raboljon több percet soha. Elveszett kor az. Mostoha. Kiszáradt folyók a könnyek, ahogy sápadt [… Tovább]

Önvizsgálat után…..” mert magamat kigúnyolom ha kell…”   Ki sírná el…       Ólomcsend lebeg a fejembenvagy az ünnepelt költő dühít?Ripők zaja úszik a teremben,ki ihletről makog: miként sűríti   szavakba a csodát e lángész.Oldott ingnyak poéta pózban, sikergyár [… Tovább]

…szombaton szeretkeztünk… szászorszép szirmait szétszórtad szívembe szivárvány színei szöktek szemembe szürke szobámba széthullot szenvedély színpadi szerelem szakítás-szép ? … szerelem szikrái szabadon száltak… szíved szívembe szomjasan szétterült szerdátol szombatig szerelmünk szédülten szépen beteljesült…

      I.   holdtalan csillagtalan éjjel fekete mélység fölött ringó fehér csónakok távolban a világítótorony s?r?n pislog meséket mondanak lábamnál a habok   üvegbe zárom titkom soha meg nem érkez? palackpostám tovaúszik a vízen egy rejt?z? sziklán majd [… Tovább]

I. Es?pikkelyek borostyánjaa kígyózó villamoson.Gesztenyeillat osona zacskókavalkádban,de felárért kapóra jönaz orrcsipesz,hiszen a konzumösztönm?ködik,a részletoptimistam?ködigsteril érzékszervekkelis eltámolygunk.Már a villamosszékbend?zsölésre ráz a reklámáram.Hitelre épüla reklámváram,míg a plázavályúnál pénztlefetyel a borravaló,bár a korra való tekintettelmásképp kelllátnunk. II. Dúdolva siklika zajcsomóslasszón át a szomorkás [… Tovább]

  HA a kisablak nyugodni nem hagy „tudom, hogy eljöttél, tudom, hogy itt vagy" a neonból épült falakon túl ahol az ismeretlenek éjjeli találkahelye, ahol a m? – szerelem dúl!   Ha ismernélek, tudod megölelnélek, megörülnék neked, meg?rülnék veled!   [… Tovább]