Balog Gábor -csataloo : Parton ülve

 

PARTON ÜLVE

 

Lassan folyik el a víz el?ttem,

a homokpad, amire leültem

sárga párna,

és a másik parton

a bokros homályba

bújó gát?rház mellett

egy jól látható,

de ésszel fel nem dolgozható kép,

Lény, leány ül ott,

lesi minden mozdulásom,

fejemben olvas,

minden vélt tudásom

a vízen át begy?jti,

összegyúrja, kis gombócot

csinál bel?le,

markában forgatva meglapítja,

majd kecses, elhajló mozdulattal

dobja messze,

laposan, hogy kacsázzon,

engem, a homokparton

jól eltaláljon,

és tompa puffanással

hulljon apró részekre

sok bolondságból gyúrt

bamba mondat,

medd? vágy, szereptévesztés,

álomból faragott

öncélú szemfényvesztés,

csalásaim az id? mérlegével,

orozva szerzett nincseim,

és tükröm is,

mit olyigen nagyra tartok,

mert hiú a férfi,

ó, nagyon hiú,

hulljon a tükör is

ezer darabra.

 

A lány a túlsó parton

nevet mindenen,

bomlottagyú kedves bohócon,

ki szépsége üveghegyén túl

jelölt magának célállomást,

és a látomást,

elérhet?nek hiszi.

Táncot jár lenge ruhában

fénnyel megfestett,

árnyékolt világban.

Megannyi visszatér? mozdulatban,

mint cellában a rab.

?a kihívás, él? Éva!

Hatalmát gyakorló ébred? kamasz

játszik oroszrulettet, velem,

a mindentudóval.

 

Homokpadom, sárga párnám,

 nem rejt álmokat.

Azok, csak bennem élnek

 és víz hozta,

víz viszi majd odébb

meséiket az els? áradáskor,

de régen figyellek,

és tudom lény-leány,

te, ott a part másik oldalán,

hogy vonzalak.

Érzed, és úszni is tudsz.

Tudom, míg átérsz,

megforgat örvény nem egy,

de azt is tudom, hogy mi vonz:

az én partomról

esti áldott illatként áradó,

furcsa spray:

a szerelem.

 

Fogd, ez itt virág!

Miért nem ismered fel!

Elkésünk!

 

BGJ.2006.06.25./2008.03.16.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Balog Gábor -csataloo
Szerző Balog Gábor -csataloo 179 Írás
Írok, olvasok. Többnyire jókat.