Grin Sándorné : Tavasz?

Kikeletre vágytam, bódító tavaszra,

Magamhoz vonzottam az égető Napot,

Most mégis didergek, nem telik kabátra,

Balzsamos szél helyett, hóvihart aratok.

 

Szárnyszegetten, félve magamban búsulok,

Rügyfakadásra nem jön éltető meleg,

Hiába gyúlnak fel bennem rőzsedalok,

Csak fagyos józanság, mi szemembe nevet.

 

Nyílni volna kedvem, hívni a végtelent,

Ismerni csodákat, érte magam adom,

Mindent, mi értékem – súgja az érzelem –

Áruba bocsátom, hiú ábránd, tudom.

 

Zuhanórepülés után földet érve,

Csodálkozom: miért sajognak csontjaim,

Egyedül álmodom szerelemben égve,

Elgyötört szívvel a büszkeség romjain.

 

Mosonmagyaróvár, 2008.április 5.

Grin Sándorné P. Margit

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:00 :: Grin Sándorné

Szerző Grin Sándorné 0 Írás
Ami engem illet, azokat a költőket szeretem, akik tudnak verset írni, azokat az orvosokat, akik tudnak gyógyítani, és azokat a festőket, akik tudnak festeni. Oscar Wilde ...sajnos egyik kategóriába sem tartozom , viszont rendkívül szerethető vagyok...már-már idegesítően .