Kikeletre vágytam, bódító tavaszra,
Magamhoz vonzottam az égető Napot,
Most mégis didergek, nem telik kabátra,
Balzsamos szél helyett, hóvihart aratok.
Szárnyszegetten, félve magamban búsulok,
Rügyfakadásra nem jön éltető meleg,
Hiába gyúlnak fel bennem rőzsedalok,
Csak fagyos józanság, mi szemembe nevet.
Nyílni volna kedvem, hívni a végtelent,
Ismerni csodákat, érte magam adom,
Mindent, mi értékem – súgja az érzelem –
Áruba bocsátom, hiú ábránd, tudom.
Zuhanórepülés után földet érve,
Csodálkozom: miért sajognak csontjaim,
Egyedül álmodom szerelemben égve,
Elgyötört szívvel a büszkeség romjain.
Mosonmagyaróvár, 2008.április 5.
Grin Sándorné P. Margit
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:00 :: Grin Sándorné
