dr Kocsi Katalin : Vég

Elnémult szerelmünk a várakozás

szent hevében, s megérte?

Megérte tudni azt, hogy nem is

vagyok Egyetlened ebben

a létben, a túléléses keresésben,

ahol inni jó s feledtet?,

hol nem számít mennyire mély a

lejt?, mennyire nyílik ki

a medd? és sivár, hármasban is jó

cirmos égi erny?, ahol a

zöld – lombú szerelem lecsúszott

a kocsmába és sarki boltba,

gyakran betér?, valaha édes és

egyetlen volt, ma is áldott,

ám elengedett és Maghercegn?t

már sosem ?rz? tenyér és

másnak szóló, zsarnok,

lejt? – szeret?

hevére.

Legutóbb szerkesztette - dr Kocsi Katalin
Szerző dr Kocsi Katalin 82 Írás
1969-ben születtem. Nő. Ezen társadalmilag és biológiailag determinált meghatározás mögött férfi-aggyal, ember-szívvel élő nő vagyok. Két végén égetem a gyertyát. Szeretek csak úgy "van-ni". Kicsit bolondos, kicsit őrült, kicsit én magam és önmagam.