Fischer Krisztina : Én leszek

Én leszek

 

 

Én leszek

Második árnyékod, magányod, szívedben,

Én ott leszek.

Ott leszek minden ébredésben,

Minden nyirkos reggelen,

Küzdelemben, t?z szenvedésben.

 

Én hiszek.

Karomat visszahúzom, ajkaim összeszorítom,

Félszemmel nézlek, de én leszek,

A kérdés, ha kell, a válasz, bennem.

De el nem kaplak többé,

Könnyezek, meg sem rezzenek.

 

Én leszek.

Ki tükröt tart eléd némán,

Nem ordítottam, nem értettelek, de nem gyötörtelek,

Ha én leszek,

Az utolsó korty víz, ha az lehetek,

Ki az úton tart talán,

 

Akkor az én leszek.

 

Legutóbb szerkesztette - Fischer Krisztina
Szerző Fischer Krisztina 16 Írás
Kapcsolatom a művészettel a rajzolással kezdődött. Gyerekkorom óta rajzolok, és grafikát tanultam pár évig. A rajzolás végig kísérte az életem, és kretív kifejező eszköze volt az érzéseimnek, a fájdalmaimnak. A rajzaimban ott vannak az érzéseim, a pillanatnyi hangulatom. Ha pár év múlva rájuk nézek, pontosan tudom, mit éreztem akkor. Történt egyszer, hogy egy hangulatképem sarkába írni kezdtem, és megszületett az első vers. ÁÃ?gy kezdődött. Nem írok gyakran. Amikor írok, elragad, és megállás nélkül írok, születnek a sorok, mintha transzban lennék. A versek mellett pedig gyakran megbújnak apró firkák. :o) Másik szerelmem a spot. römfutó és természetjáró vagyok. :o)