Szendrői Csaba : Vágjatok félbe

 

Báromban a székeken

mostanában

agyonsminkelt

véres állú

isten fattyai

pörgetik az ujjukat

a konyakos pohár

pengeéles

száján

 

háttérben a vonósok

inhalálják szüntelen

a szmogos étert

hatására

mély kómaszer?

szólamaikat

kólaszer?

löttyel öblítik

ódaszer? hangot

húzva ezzel

ami megfeszül

a test és

a lélek között.

 

Összezúz

a bús komorság.

 

Édes élet.

Éhes éden

szomjazza a jóembert de a

roppant száraz üresség már odáig

fajult hogy

vákuumot érez benne az isten.

 

Kitakart táblák.

Összevissza visz a víz

ha vissza hívsz.

az íz a számban ma

szív íz. Még soha nem éreztem magam

ily közel a férgekhez

a szívizomtöml?

bennem

kilóra hordja a szenet senki sem

vállal már csak ?

belül ott vonszol pedig ? is

csak vánszorog

és itt már a sok vén is csak szorong

hogy honnan jutottunk ide

és hogy meddig tarthat az út.

 

 

 

otthonomban az ágyon

mostanában

egynev? n?k

viasz foltok

és még a többi

pengetik szerveim

rostjain a refrén

elhalkul de

örök.

 

fürd?mben a víz

nem habzik

hiába öntöm

bele a világ

összes habfürd?jét

kalitkám rácsai

mint a prizma

összezúzzák a fényt és

a csempézett falon

kiomlik a semmib?l

egy több tonnás virág

aztán ott marad

nem foszlik semmivé.

 

boldoggá tesz

a végtelen magány

 

Mégis félek.

Félig élek.

Itt fekszik jobbomon egy

ember imitátor betakarom a lábát

szegény pára

kihasználom hogy azt hiszi kihasznál.

 

Takarodj innen!

Suttogom vagy még úgy se.

Szinte csak magamban.

Annyira jó hogy nem vagyok egyedül

bennem a báromban újra

öltönyben hegedülnek és

kitisztult leveg?jét lélegzik a helynek

és nem adom fel mert nem tudom hogy kell

bennem az ösztön mint a magma

tombol és rögtön egy atomgombát nyerek

a tombolán a túlélés öreg cimborám

a szívemben a fájdalmat úgy dolgozza át

hogy az egész szorongás már nem is

más csak egy kis böffentés.

Opsz’ bocsánat!

 

Szeretnek vagy szeretek.

Egyszer már egyszerre nem lehetne?

Legutóbb szerkesztette - Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 261 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...