Grin Sándorné : Tükör előtt

Törékeny vállamon

hegyeket hordok

finom nercként.

Selyemruhám a hallgatás.

Vörös, rubin nyakékem

vércseppekből fűztem

lehelet vékony aranyzsinórra

– csillogó remény.

Elszakadt a szál.

 

… és a hölgy csak áll…

Csodálkozik,

miért tocsog émelyítő ragacsban.

 

Ébresztő Lelkem!

Magad választottad öltözéked.

Tény,

jól mutatott.

Ám néha váltani kell

és vallani.

Színt is.

Dobd le,

mosdjál,

vegyél új ruhát!

Nézd meg, mennyiért adják,

ha döntöttél,

viseld!

Ne jajgass, ha felsérti bőröd,

nincs tökéletes szabó.

Ezt is megszokod majd…

előbb-utóbb.

Ja, és az ékszer…

Te magad legyél!

 

… és a hölgy csak áll…

Nézi magát kegyetlen tükörben.

 

Meztelen vállamon

a vágy könnyű stóla,

testemre csupán szerelem feszül.

Szemem ragyogását

Tőled kaptam

ajándékként emlékeinkből

– múlandó varázs.

Ideje öltözni!

Legutóbb szerkesztette - Grin Sándorné
Szerző Grin Sándorné 102 Írás
Ami engem illet, azokat a költőket szeretem, akik tudnak verset írni, azokat az orvosokat, akik tudnak gyógyítani, és azokat a festőket, akik tudnak festeni. Oscar Wilde ...sajnos egyik kategóriába sem tartozom , viszont rendkívül szerethető vagyok...már-már idegesítően .