Kováts Péter : Születésnapodra

Komolyabb köszöntö egy születésnapra

Volt —– Lesz ,

ennyi és nem több.

Ha megállunk egy pillanatra

számot vetni,

vissza és el?re nézni,

nincs jelen,

két id? van :

Volt — Lesz

ennyi és nem több.

 

A múlt szürke árnyait

az emlék homályából idézni

vajon érdemes-e

behegedett sebek,

felejtett harcok vereségei

keser? pillanatok könnyei

halott szerelmek kínjai

mind – mind múlt árnyai már

kár vele kedvet rontani.

Nézni s emlékként idézni

a napsugarat kell.

A gy?zelmeket a der?t

 a szép perceket,

  a beteljesült szerelmeket,  

    a sok boldog pillanatot,

mely most évekké olvadva össze

most mind itt tolong

hogy köszöntse gyönyör?m

                  a születésnapod.

Jelent idézni úgy kell

mint múlt eredményét,

melyet a ma hordoz magába.

A láncolt folyamat így egész.

Bel?le kiragadni eseményt

„” mi lett volna ha……””

ez nem dialektikus.

Az indulással az érkezést

összevetni így kell,

s közte ott van mindaz

                         mi volt,

s meghatározza

               a lesz folyamatát.

 

25 év már a múlt

jutni honnan s hová

a terv az álom

            hogyan sikerült

s mi lett végül a valóság ?

sikerült-e mindig

 EMBER -nek maradni,

olyanok között is

kik ösztönlényként élnek,

hol a becsület nem számit

                               erénynek.

Megtettél-e mindent

            barátaidért

amit megtehettél értük.

 

Tudtál-e szerelmet adni

önzetlenül, szívedb?l

tisztán és egyszer?en.

Megtaláltad-e

           cselekedeteidben

                           önmagad

s a tükörbe egyed?lnézve

visszamosolyog-e rád

            egy ismer?s arc?

Hagytál-e már „nyomot”

magad után a végtelenben

hány ember ?rzi féltve

a T?led kapott álmot ?

A bajban hány embernek

            nyújtottál kezet

és vajon hányan lennének

kik utolsó falatjukat is

boldogan osztanák meg

                        Veled.

Ha sor kerülne rá

lennél-e hajléktalan

vagy van-e ajtó

mely nyitva áll biztosan,

  feltételek nélkül mindig.

 

 És most a Kérdés

                     súlya nyom:

 Hogyan tovább ?

  Megtaláltad-e már az

  OKOT

 amiért lelked

  tapasztalatot gy?jteni

e világon öltött testet.

(s nem is akármilyet.)

Mi vár még rád

  amíg utoljára hajtod

 a ‘Nagy’ álomra fejed.

És van-e elég er?d

hogy mindazt megtegyed.

Ki vagy mi mutat utat ?

B?neid alól ki ad feloldozást ?

kinek tárhatod ki

         lélek kapuidat

ha már minden perc fáj.

 

Elröppent 25 év

számot vetni érdemes.

A tovább-ot meghatározza majd

a józan ész s a szeretet,

            s a tetteid felett

              ítélkez? lelkiismeret

hallgass rá

     ott van mindig veled.

 

Mert ne feledd

ez a TE életed.

Buzgó tanácsnokoknak

lehet ötlete száz meg száz

s ha nem sikerülne

     ?k félre állnak

„ nem úgy gondoltam”

„Mért nem így csináltad”

Döntened mindig

magadnak kell,

  és megélned is!

Mert jóban még sok a társ,

  de bajban, fájdalomban,

       kevés ki ajtót nyit rád.

 

Vágyódhatsz többre, másra,

milliókra, gazdagságra,

kesereghetsz hogy neked

csak ennyi, csak ennyi,

                 adatott meg,

Azért azt ne feledd !

az élet is olyan mint a szerelem:

„ és hiába vágyódsz a halálba,

 hát élj ! s tanuld meg elfogadni,

 hogy nem tud ennél többet adni! „

            NEKED !

 

 Mert léted egyszeri és

                        megismételhetetlen.

Mit most elmúlasztassz

            holnap már elérhetetlen.

S nincs mód tanulni

            mert holnap már

            minden másmilyen.

 

Mert e porszem Te vagy

a végtelen létben,

a Te részed végét nem tudhatod,

de része vagy,

           így „Ã??” sincs nélküled,

számára azonban nem vagy más

         mint lélegzetvételnyi

                       múló pillanat.

 

Élvezd hát ki életed

            minden percének

                 minden üzenetét.

Mert bár léted a

            végtelenhez mérve

            bólintásnyi csak

Neked ÉLETED !,

            visszahozhatatlan

                      lehet?séged

                                marad.

 

Legutóbb szerkesztette - Kováts Péter
Szerző Kováts Péter 70 Írás
Kedves Barátaim.Soha nem vallottam magam költőnek, nem is volt rá kéztetésem, hogy "megtanuljam" a versirást. Nem is irok verset úgy, hogy " most én verset írok" erről vagy arról.A vers megszületik bennem s én csak lejegyzem ami kibukik a tollam alól. Nem nekem kell eldönteni, hogy ez irodalom-e vagy csak firkálmány eldönteni Nektek olvasóknak kell, meg az időnek ami vagy feledésbe taszítja vagy életben tartja öket.